Átlagban egy anya mennyire elfogult a gyerekével?

Szerintem többnyire mindenkinek a sajátja a legszebb:) az én lányom nagyon dacos és szeret a középpontban lenni. Nagyon anyás, ami bizonyos esetekben nem jó, mert inkább csak rám hallgat :(

De nekem Ő legszebb, pedig tudom, vannak nála szebb gyerekek:) tehát elfogult is vagyok, és nem is:)

Én azt hiszem nem vagyok elfogult. A fiam tényleg szép arcú, ágyba csalogató mély barna szeme van. De láttam rajta, amikor dagi volt. Olyan rezgős hájas, dagadt arcú. Most is elég súlyos, de nem a behízott szemű gyerek, inkább a husos combú gyerek. Kicsit eláll a füle, ezt is látom. Ráadásul nekem vannak rettenetesen őszinte barátaim, aki ha kell, konfliktust is felvállal a véleménye miatt. Nekik mindig mondtam, csak őszintén mondják, milyen a fiam. legutóbb mondták, nyugodj meg, tényleg szép....

Azt, hogy okos-e, azt még nem tudom. De anyukám sem volt velünk elfogult.

Szia! Én nem gondolom, hogy az én gyerekem a legszebb, és látok szép és csúnya gyerekeket is a környezetében (persze ez nem jelent semmit, mert eddig úgy tapasztaltam a szép gyerekekből sokszor csúnya felnőttek lesznek :).

Másrészt persze, mivel ismerem, elfogult vagyok vele kapcsolatban, tudom, hogy pl. okos, hogy milyen jó szíve van, hogy nem hazudik, nem bánt másokat stb. Ugyanakkor látom a hibáit is (attól kezdve, hogy kicsit x lábú, és tök béna fociban, odáig, hogy időnként igen nehezen mozdul és türelmetlen), és próbálom úgy terelgetni, hogy azokat sikerüljön levetkőznie. Tehát nem úgy nevelem, mint a viccben, hogy „nem vagy kockafejű Pistike”, mert ki hívja fel a figyelmét a jó és rossz dolgokra, ha nem az, aki mindazokkal együtt szereti? Persze mindemellett a dicsérve nevelésben hiszek, a megerősítés erejében, és egy egészséges önbizalmat igyekszem adni neki.

De nem kritikátlanul. Az nagyon fontos szerintem, hogy a gyerekek is lássák és belássák, hogy mi emberek különbözőek vagyunk, mindenkinél vannak olyan dolgok, amelyeket jobban tud másnál, és olyanok is, amelyekben gyengébben teljesít. Ez nem baj, a cél, hogy megtalálja, ő miben jó, neki mi az „útja”. (Ezért a mások csúfolását például gyűlölöm, és nem hagyom.)

Mondjuk én lehet, hogy nem vagyok jó alany a kérdésedhez, mert sosem fárasztottam az ismerőseimet sem a gyerekem képének mutogatásával – pláne nem azzal, hogy „ugye, milyen szép kisbaba?”. :)

Én elfogult vagyok, mint állat..imádom, ölni tudnék érte, és az enyém a legszebb a világon...:-DD

na, jó, sztem azért az anyukák nagy része tudja, látja, hogy a gyereküknek mi a hibája, aki nem, az nagyon rosszat tesz a gyermekével, mert hamis képet kap a gyerek saját magáról, nehezen tud beilleszkedni, rosszul veszi mások visszajelzéseit...

mind külsőleg, mind belsőleg, és a tinikorban ez nagyon visszaüthet sztem, mikor a párválasztások, barátságok kötődnének...

Én azt mondom, hogy ne legyek elfogult, hanem ELFOGADÓ! és ez nem csak a gyerekemre vonatkozik, hanem minden embertársamra..:-))