Éreztétek már úgy, hogy nem kárpótol a gyermeketek?

Én megértelek,bár nem járok ebben a cipőben,de ha így lenne beleőrülnék.23 évesen szültem a lányom.Előtte tökéletes alakom volt,mondhatni tipikus modell alak.Imádtam,hogy szép vagyok.Aztán terhes lettem,szerencsére ott se híztam sokat,9 hónap alatt 9 kilót.Ami szüléssel le is ment,illetve a szoptatás alatt.

Most ugyanolyan vékony és csinos vagyok mint szülés előtt,csak löttyedtebb,igyekszem edzeni rá,mert engem is zavar,de azért nem olyan szörnyű a helyzet mint nálad.

Viszont az én fogaim is tönkrementek,annyira hogy már 3-at húztak ki miatta.A többi is csak romlik.Azóta is hullik a hajam,már alig van.

De engem kárpótol a lányom.Imádom őt,és ha előröl kezdhetném ugyan így csinálnám!

Szerintem te nem az alakodat, hanem a fiatalságodat siratod.

ùgy érzem, hogy még fiatal vagy és van egy gyereked, egy kötötséged.

Èn 31 éves vagyok 2gyerekm van mindegyik 3 év alatti, és sokszor gondolok a végig discozott táncolt, bulizott éjszakákra, a koktélozásokra, a fiukkal való flörtölésre, a balatoni, velencei nyarakra.

Ezek elmúltak. Most már nem azt nézem, melyik parti hotelbe menyjünk nyaralni, hanem melyik gyerekes hotelt válasszuk.

Viszont a korom is adja már 30 felett vagyok, ha nem lenne gyerekem sem mennék már nagyon ilyen helyekre.Alakom nem túl jó, elötte sem volt, de most jól nézek ki, anyagilag nagyon jol állunk, szuper jó ruhákat vehetek, mindig csinosan járok, itthon is inkább farmert hordok. Sokat járok vásárolni, és van egy drága hobbim is amit könnyen tudunk finanszírozni. vagy is élem a jol szituált 30 év feletti anyák életét. kávézóba járunk, vagy esténként koktélozni más anyukákkal, baba klubbokba, és játszóházakba....

te viszont fitala vagy, a te korodbeliek még discoba és bulikba járnak, sokan még egyetmere járnak, te meg gyerekezhetsz. ezért nem érzed jól magadat.

találd meg a helyedet a világban és könnyeb lesz.

Érdekes amit írsz. Én éppen azért haragszom magamra, mert nem korábban szültem. Én 30 éves voltam, amikor teherbe estem a fiammal. A terhességgel nem is volt gond, a szüléssel sem. De ami utána következett... A fiam sohasem volt könnyű eset. Az első 5-6 hónap csak a sírásról, hasfájásról szólt, és azóta is hisztisebb fajta, nem szeret egyedül játszani, folyton vele kell lenni. Szóval én azt viselem nehezen, hogy már nem én irányítom az életemet, pedig az elmúlt években már nagyon hozzászoktam ehhez. Azt gondolom, hogy fiatalabban még rugalmasabban álltam volna a gyerekhez, nem lennék ilyen "idegbeteg" néha. És akkor még a kialvatlanságot is jobban bírtam. A testem nem sokat változott, de ahogy olvastam a soraidat, biztosan azt is rosszul viselném...

Szerintem szedd össze magad, pont azért, mert fiatal vagy. Kezdj el sportolni, keress új barátokat, érezd jól magad, és hidd el, úgy könnyebb lesz a külsődön is változtatni. :)

"Úgyhogy inkább visszahíztam (valamiért a terhesség óta ez nagyon is megy). Szóval tartom ezt a kövér állapotot." -ez most komoly? Tehát ez tudatos.

"És ha ránézek a lányomra, és azt kérdezem magamtól: megérte-e, arra jutok, hogy NEM." -ezt hogy érted, jobb lett volna kihagyni?

Teljesen össze vagy zavarodva, a két dolog ellentmondásban van. Ha ennyire fontos a tested, hogy azt gondolod, a gyerek nem érte meg, akkor miért nem teszel valami? Ne haragudj magadra, az egy passzív romboló érzés. Egyetértek az előttem szólóval, kezdj el sportolni, vagy menj egy másik szakemberhez. De ne add fel.

Nekem csak a mellem ment teljesen össze, és igen, utálom, nem tetszik, szeretem eltakarni. De szerintem megérte a 2 gyerek. Nem vagyunk egyformák, van aki könnyebben dolgozza fel, van aki nehezebben. Én mindenképp elmennék egy másik pszichológushoz, ha ennyire nem tudom magam elfogadni.

Elhiszem, hogy nehéz. Én hála Istennek nem sokat változtam 4 gyerek után. Elég hiú voltam a kinézetemre mindig. Amikor kiderült, hogy a kicsik ikrek, belegondoltam, milyen lesz a hasam, mert láttam a tv-ben egy nőt, ikerterhesség után ment plasztikára, borzalmas volt. De nem lettem olyan.

Biztos, hogy nem csak te látod így? Szülés után sokan hajlamosak a rosszabbik oldaláról látni a dolgokat, míg más észre sem vesz rajtuk semmit.

Esetleg pszichológus? Ha nem is depresszió, amit elhiszek, mert szerintem én is hasonlóan éreznék, mint te, ha az én megítélésem szerint így változtam volna. Ezért is értelek meg. Van, akinek ezek a dolgok nem számítanak, míg van, (pl. én :)), hogy igenis kritikus vagyok magammal szemben.

Párod hogy látja?

Hűűű, de jó ezt más szájából hallani, vagyis más írását olvasni :)

Nekem is sokszor megfordul a fejemben, hogy mennyire igazságtalan ez az egész. Szerintem azokat a nőket nem zavarják annyira a szüléssel, anyasággal kapcsolatos testi változások, akiknek előtte nem volt tökéletes alakjuk, de akinek igen, annak elfogadhatatlan tud lenni ez a sok negatív irányba történő változás.

Pl. akinek a gyerek(ek) előtt sem volt feszes, kerek melle, azt persze, hogy nem zavarja, ha a szülés, szoptatás után löttyedt és lóg.

Sok dolog ellen lehet tenni valamit, de az ilyenek, mint pl. a mell állapota, a csípő kiszélesedése és a striák ált. a genetikán múlnak és egy átlag nő kénytelen beletörődni. Na és ez a legnehezebb...

Kérdező! Neked azt javaslom, hogy kérj tanácsot egy olyan szakembertől, aki személyi edzői, dietetikusi és pszichológiai vonalon is képben van vagy legalább elirányít a megfelelő helyre.

Fél év edzés semmi, ha nem megfelelően csinálod és nincs mellette diéta.

Igen, túl korán vállaltál gyereket. Agyilag még nagyon nem álltál rá készen (ahogyan most sem, és talán soha nem is fogsz), ha ezek a dolgok ilyen hatalmas jelentőséggel bírnak számodra, hogy az értékrendedben előrébb szerepel a feszes cici, a tökéletes alak, mint a gyereked.

És nem, nem azért mondom ezt, mert egy igénytelen befordult ősanya vagyok. Én is foglalkozom a külsőmmel, minden nap sminkelek, igyekszem csinosan öltözködni. De elfogadom, hogy történtek olyan változások a testemen, amiket már soha nem tudok visszacsinálni. A császárheget, a kinyúlt bőrt a hasamon, a megereszkedett melleket stb. Én sem tudtam lefogyni a szülés óta, pedig kevesebbet eszem, mint régebben. De ha még kevesebbet ennék, akkor valószínűleg lefogynék, hiszen a semmitől nem hízik az ember. Az, hogy nem fogytam le, az csak is az én akaraterőm hiányán múlik, tehát ezért nem a gyerek, vagy a terhesség/szülés a hibás, csak is én.

Tényleg ne szülj többet. Azt az egy szerencsétlen gyereket már nem tudod visszacsinálni, de nehogy szülj még egyet. Nagyon gyerekes jellemre vall, hogy ilyesmit akár csak le tudsz írni, hogy lelocsolnád magad benzinnel, mert nem tökéletes a tested. Gondolkodj már egy kicsit, mielőtt ilyeneket mondasz, gondolsz. Anyja vagy valakinek. Felelős vagy érte. Te döntöttél úgy, hogy akarod őt, hát most viseld a következményeit, akkor is, ha már megbántad. Nem kényszerítettek, hogy anya legyél, te akartad, te vállaltad! Tudtad, hogy a döntésed végleges!