Éreztétek már úgy, hogy csak akkor lesz igazán értelme az életeteknek, ha gyermeketek lesz?

Ez a hozzáállás elég riasztó, ne haragudj. Az a gyerek sem lesz örökké a szoknyád mellett, elmegy tanulni, saját családot alapítani, akkor megint csak a férjed lesz...ez nem normális, ne haragudj!

Én is éreztem ilyet, nem is jött a baba addig. Amint rájöttem, hogy az életem szép, és gyerek nélkül is szép, állapotos lettem.

És mi állítunk fát magunknak. Miért is ne tennénk? a karácsony gyerek nélkül is karácsony, nekem a párom öröme is fontos, én őt szeretem, és a gyerek, aki az idei, felállított karácsonyfa mellett még csak a hasamban lesz, a szerelmünk gyümölcse, nem életünk értelme!!!

Ez nagyon rossz hozzáállás szerintem, amit irtál. A férjed miatt nem érdemes felkelni, ajándékozni, nyaralni?

Szia sztem nagyon nagyon rosszul gondolod mi 14 éve vagyunk együtt és ost jön az első csemete...DE!!!! Soha nem volt az hogy azért nem vagyunk boldogok mert nincs baba!!!Mindig megünnepeltünk mindent elmentünk nyaralni megajándékoztuk egymást a párom miatt is érdemes élni!!!Ha nem igy gondolod valami nem stimmel....Igaz gyerekkel egy a család de addig is vannak örömök egymásban keressétek addig mig nincs baba!!!

Sok boldogságot egymáshoz!!És élvezzétek minden percet amit együtt tölthettek és kivánom minél hamarabb jöjjön a baba!!!

Megértelek benneteket, hidd el.

Mégse azt fogom mondani, amit hallani szeretnél. Egy 8agy több) gyerek nem összetartja a kapcsolatot, hanem terhet ró rá, akárki akármit is mond. Ezenkívül a születésétől fogva tisztában kell lenni azzal, hogy mostantól csak távolodni fog, a szülőnek pedig az a dolga, hogy erre felkészítse, és amikor eljön az ideje, teljesen elengedje a kezét. 18-20 év, és megint ott vagytok egymnással kettesben, te meg a férjed. Ha ez idő alatt a gyerek volt életetek értelme, akkor azt megsínyli mind a gyerek (önállótlan lesz), mind a férjed (eltávolodtok egymástól), és végül ott maradtok egymás mellett, mint két idegen, akik 20 évig másról sem beszélgettek, csak pelenkáról és házi feladatról.

Kell, sőt, az az egészséges, hogy életetek értelme ne a gyerek legyen, hogy életetekben a legfontosabb személy a házastárs legyen, ne a gyerek. (Még ha szentségtörőnek hangzik is, akkor is vállalom ezt a véleményt.) Előbb-utóbb bekopogtat majd a gyerek is, akár biológiailag saját, akár örökbe fogadott, és neki is ez lesz a legjobb.

Ne haragudj, nem akartalak megbántani, remélem, nem is sikerült.

Én nem rosszindulatból írom, és elhiszem, hogy vágytok egy gyerekre, de nem gondoltatok még arra, hogy ez az "érdektelenség" rossz útra visz?

Lehet, hogy egyszer majd visszaüt. Mondjuk ha megérkezik a baba, már időd sem lesz a férjedre, és egyszere csak azt mondja, hogy ez így nem jó...

A várakozás közben nem lenne szabad elfelejteni a "pillanatot". Ezeket a perceket, amiket "feleslegesnek" tartotok, már soha nem hozhatjátok vissza. Én a helyetekben átgondolnám ezt. A kisbabának is jobb lenne, ha "szerelemgyerek" lenne, nem egy "eredmény".

Második vagyok.

Szerintem tökéletesen értettük a lényeget, te nem értetted, amit mi írtunk.