Hogyan tudom elintézni hogy halálom után ha még kiskoruak a gyerekeim ne az apjukhoz hanem a növéremhez kerüljenek?

2: azért más az, hogy kéthetente hétvégén valaki elviszi őket, vagy nála vannak elhelyezve. Ez nekem is a parám, mert a volt férjem szereti a gyerekeit, el is van velük pár napig, csak épp azon kívül, hogy számítógépeznek, tévéznek más nem történik. Olyanok, hogy iskolába időre be kell érni, be kell vinni ezt vagy azt, leckét át kell nézni, az valahogy nem megy neki... A saját igényei mindig előbbre vannak, pl. simán megvette magának a márkás cuccokat, de a gyerekek igényei nem számítottak. Volt, hogy magának építgette a márkás bicaját 20-40 ezres alkatrészekből, aztán megkérdezte, hogy miért nem veszem meg magamnak ezt vagy azt. Mondtam hogy abban a hónapban ki vagyok számolva, a gyerekek különóráját kell befizetnem... Erre ő: de miért kell nekik erre járni??

Most magyarázzam, hogy mert szeretik, mert egészséges és talán előbbre való, mint nekem a luxusigényem???? Úgy, hogy én nevelem őket, így tanulnak szépen, fejlődnek egészségesen. Ha az apjuk nevelné őket, akkor maximum a számítógépes játékokban tudnák profi módon lelőni az ellenséget a pizza meg a hamburgerzabálás között..

11 év alatt nem sikerült felnőnie a feladathoz, ebből 8-at velük élt. Meddig várjak?

Amikor még ott lakott, megcsináltuk azt, hogy elmentem a nagyobbal, mondtam, hogy a kicsivel x órára kell odaérnie, kiraktam minden ruhát hogy erre se legyen gondja. Téli kabát, meleg sapka, kesztyű, stb... Mikor megérkeztek a téli jeges mínuszokban, az óvodás gyereket sapka és kesztyű nélkül hozta egy tavaszi kabátban, szoknyában és vékonyka gyapjúharisnyában, mert úgy csinosabb. A gyerek zokogott, hogy fázik.

A gyerekeket elvitte pár napra nyaralni, bugyit elfelejtett berakni (azért nem én csomagoltam, mert azt mondta én nem tudok). A gyerekek napokig bugyi nélkül voltak, mert nem is vett nekik, és amiben lementek, azt is kiöblíthette volna, a melegben hamar megszáradt volna.

Hagytam otthon kaját amikor velük volt, hazaértem, addigra megette a kaját, közölte, hogy a gyerekek éhesek és elvonult. A gyerekek elől ette meg a kaját!

Az, hogy az oviból képtelen volt hazahozni és otthagyni a megfelelő cuccokat az említésre sem érdemes. A középsősnek magyaráztam reggel, hogy neki meg a kiscsoportosnak délután mit hozzanak haza, mi maradjon meg, mert ő megjegyezte, ellenben az apjának akkor sem sikerült, ha fél 5-kor rátelefonáltam.

És még sorolhatnám...