Én vagyok túl szigorú szülő, mert elvárom a gyerekeimtől, hogy köszönjenek, mióta beszélni tudnak?

9-es ha attól beilleszkedési problémái lesznek egy gyereknek mert meg kell tanulnia köszönni akkor talán ne erőltessük rá a szépen evést,a jó modort és még sorolhatnám!

Azzal ha nem neveli az ember a gyerekét igazán semmi jót nem tesz vele,de mostanában ez a divat,hagyjunk mindent a gyerekre semmi nem kötelező.És valljuk be meg is van az eredménye a sok köszönni sőt beilleszkedni nem tudó gyermekben.

Jajjmár, most neked az a bajod, h nem köszön, ha meg köszönne, de sziázna, akkor az lenne a baj, h miért tegez, ha meg csókolomoz, akkor meg kikéred magadnak nem vagy olyan öreg, ha meg jónapotkívánokozik, akkor meg szegény gyereknek mér kell ilyeneket tudnia ilyen kicsiként.

Én rájöttem, h tök fölösleges ezen törni magamat, mert valami valakinek úgy sem lesz soha jó.

Te így neveled a gyerekedet, más meg amúgy.

Nyugi, engem is lepontoztak....ezek szerint SOK A PARASZT ANYUKA! Elvégre normális, hogy nem tanítják meg köszönni a gyermeket....

Első voltam!

Amint látjátok, nem érdekel hogy 0-át kapok:)) ha igazam van, akkor is igazam van:)

Puszi!

Nos, nekem azért árnyaltabb a véleményem erről az ügyről. Természetesen azt gondolom, hogy köszönnie kell(ene) a gyerekeknek, azonban nem „dőlök a kardomba”, ha ezt nem teszik mert emlékszem gyerekkori önmagamra, hogyan bújtam anyukám lábai mögé, ha valaki beszállt a liftbe, és köszönnöm kellett neki. Ennek ellenére nem lettem tukkó, és köszönök mindenkinek. :)

Azt is figyelembe kell venni, hogy különbözőek a gyerekek is, ezért lehet, hogy a szülő ugyanúgy tesz, mégsem ugyanazt a hatást éri el – vannak gyerekek (főként a lányok között látom ezt), akik nagyon figyelnek más emberekre, és már kétévesen harsányan köszöngetnek boldog-boldogtalannak. Viszont vannak olyanok (és ilyen az én fiam is), akiknek „annyi dolguk” van, folyton tele van a fejük a sok érdekességgel – és konkrétan észre sem veszik, hogy valakivel összetalálkoznak.

Azt is gondolom, hogy a legfontosabb a példamutatás itt is, ha látja a gyerek, hogy én mindig köszönök, és szólok neki is, ha elfelejt köszönni, akkor előbb-utóbb köszönni fog ő is. De ezért nem fogom terrorizálni, és nem érdekel, ha valaki azt gondolja, hogy rossz szülő vagyok, mert nem verem agyon, mert a néninek nem köszön előre.

Szóval én igen, minden alkalommal szólok neki, ha nem köszön, de nem csinálok ebből nagyobb ügyet. Mert látom, hogy van, hogy köszön ő, csak olyan halkan, vagy megkésve, mikor már elmentek mellettünk az ismerősök, és tisztában vagyok vele, hogy ez azért van, mert épp mondjuk valamiről mesélt/gondolkodott, szóval „nem volt ott”.

Szerintem ezen megsérődni nem érdemes, persze biztos vannak szülők, akik nem is foglalkoznak ezzel a kérdéskörrel, de hát taplónak tapló lesz a gyereke is, miért várnánk mást?

Nem szabad ebből hiúsági kérdést csinálni.

Eleinte mindenkinek köszönt. A csövesnek is. Aztán 3 évesen megbeszéltük, hogy annak köszön, akinek anya is. Mivel "haverkodott" fűvel fával. És ez nem jo. Csak az nem viszi, aki nem akarja!!!!

Most 4 és fél éves, kedv kérdése, h köszön avgy sem. Eleinte megkértem, h köszönjön, huzott szájajl meg is tette. Már nem szolok. Mivel minden normális felnőtt tudja, hogy kedv kérdése az egészséges gyereknél a köszönés! Nem erőltetem. Mert abbol csak baj lesz!