Elegem van az egészből?

Egyedül vagyok itthon a gyerekekkel reggeltől estig, semmi segitségem nincsen .A drágalátos férjem munkanélküli majdnem délig alszik , utána játszik a számitogépen , majd a haverjaival tölti a délutánt , este 7-kor jön haza , akkor eszik , utána fürdik és ül le hajnalig játszani. Pénzt természetesen nem ad, én meg már nem birom egyedül. Nincs hová mennünk , ö meg nem költözik , mivel szerinte ez az ö háza amiben lakunk (közösen vettük , a szüleim is adtak bele , még annak idején). Éjszaka nekem kell kelnem a gyerekekhez , mert nem áll fel a számitogép elől vagy ha igen akkor is csak veszekszik. A gyerekekkel csak akkor foglalkozik , ha könyörögnek neki , hogy csak egy társast játszon velük.A folytonos csunyabeszédről és a veszekedésről már ne is beszéljünk.