Mit gondoltok arról, hogy mi a párommal nem szeretünk egy ágyban aludni? Furcsa ez?

A sógoromék is külön alszanak, amióta összeköltöztek. Azóta eltelt 8 év és született két gyerekük. A nagyobbik 7 éves lesz és még a mai napig együtt hajlandó csak aludni az anyukájával. A kisebbiket úgy szoktatta, hogy egyedül aludjon a saját ágyában. Persze ahogy nőtt a kislány, rájött, hogy ő bizony kimarad valamiből. Kitört a lázadás. :) Most úgy alszanak, hogy sógornőm középen, a két gyerek a két oldalán. Mind a kettőnek fogni kell a kezét, szinte mozdulni sem tud, egész éjjel. A tyúkokkal fekszik, mert,ha esetleg megpróbálna kijönni, valamelyik felébred és szóváteszi.

Hozzáteszem, úgy gondolom, hogy a sógornőmből hiányzik a következetesség és a határozottság, de hát ezt főzte, egye is meg. :)

Volt olyan, hogy kiköltözött a kanapéra, de az éjszaka közepén arra ébredt, hogy a nagyfiú a fejénél áll és bámulja, pont mint egy horrorfilmben! :)) A szívbaj jött rá, úgyhogy inkább visszaköltözött a gyerekszobába.

A férje egyébként nagyon horkol, azért nem aludtak szinte soha együtt.

Az én férjem is horkol, de szerencsére csak akkor, ha nagyon fáradt, vagy ha felszalad pár (10en-egykettő:)) felesleges kiló. Egyébként csak orrsövényferdülése van és minden lélegzetvétele tök hangos, de azt már megszoktam.

Volt egy időszak, amikor kissé meghízott, mert leszokott a cigiről, én bizony füldugóval aludtam. :) De az bevált. Egy próbát megér másnak is.

Én is aludtam együtt a kisfiammal, még az elején, amikor sokat ébredt, de 4 hónapos volt, amikor visszaköltöztem a hálóba, mert azért már a férjem is hiányzott :)

Az már más kérdés, hogy utána meg a fél éjszakát a baba köztünk töltötte, majd az ágya átkerült a hálóba, de 2,5 éves korára eljutottunk odáig, hogy a saját szobájában, a saját ágyában alszik reggelig. :)

Fúú a sógornődről a sztori nagyon durva! Nem semmi. Néhány embernek birkatürelme van. :D Én nem bírnám. A férjem nélkül sem. Inkább füldugót használnék! :D

Kinek így kinek úgy. :)

Mi is külön alszunk, és boldogok és szerelmesek vagyunk egymásba. :)

A szülés után nem bírtam aludni a franciágyon annyira kemény, és mai napig is ha "véletlen" ott kötök úgy kell magam lehajtogatni onnan. Ez volt az egyik ok.

Másik ok. Férjem hajnalban kel megy melózni, hazaér délután eszik, bedob egy kávét és megy másodállásba dolgozni. Ezek után hazaér 9-re. Egy éjjel min. 3-szor felkelő síró gyerkőc nem pont kipihentető. Már nem kel fel éjjelente a fiam, isteni jókat alszunk így is. És a férjem is. Övé az egész ágy:) Mi így vagyunk boldogok. Mindenki tartsa tiszteletbe a másik döntését az kérném ne derogálja le a kérdezőt, mert mindenkinek más a "jó" mindenkinek másként jó, és így jól érzik magukat.

Nincs ebben semmi kivetnivaló...

...ja és az én férjem is iszonyúan horkol.....:)

12 éve vagyunk együtt és 10 éve külön alszunk :)

mármint együtt fekszünk le aludni, csak mikor elkezd forgolódni, horkolni, rugdosni, akkor megyek máshova aludni :)

az első 2 évben egy ágyban aludtunk, mindig kék-zöld voltam, rendszeres volt, hogy arra keltem, lekever egy nagyot álmában, sajnos nagyon dobálja magát, és erőből, így jó nagy taslikat kaptam, aztán egyszer eltörte az orromat, na akkor döntöttük el, hogy mellette nem lehet aludni.

mint írtam, együtt fekszünk le, éjjel megyek át másik szobába és reggel én kelek először, így senkinek fel sem tűnik :D

mártírkodni nem vagyok hajlandó, ez így jó mindkettőnknek, gyerekünk is van azóta, semmi gond a kapcsolatunkkal.