Van valakinek tapasztalata 1 év korkülönbséggel? Megosztanátok a tapasztalataitokat velem?

nálunk a 2. gyerkőc sokkal nehezebb "eset", így az első 2 évet nem fogom soha visszasírni. Akkor lett könnyebb valamivel, amikor a kisebb elindult és elkezdett kommunikálni is. Semmi segítségünk nem volt nekünk sem, egymásra voltunk utalva a férjemmel, aki a legnagyobb szerencsémre mindig is teljesen mellettem állt, sosem hagyott magamra a gyerekneveléssel/gondozással.

Babakocsi: vettünk graco testvérkocsit, amivel egyszer felborultak a gyerekek, így abban a pillanatban el is adtunk. (a nagy rácsimpaszkodott a fogantyúra és akkor dőltek fel vele.) amúgy nálunk hasztalan is volt, mert a nagyobbik mozgékony, nem is nagyon szeretett sosem babakocsiban lenni.

A gyerekágyon kívül nem is vettünk más pluszt, a ruhákat ajándékba kaptuk a második babára, mert különneműek. Még szinte minden használatban volt az első gyerkőc után, így tényleg nem kellett semmit sem beszerezni a kiságyon kívül. Abból viszont a lehető legolcsóbb rácsoságy változatot szereztük be, mert tudtuk, hogy pár hónap múlva a nagy kinövi a saját masszívabb kiságyát, a kicsi pedig a rácsosat, így inkább a nagynak tartogattuk a pénzt egy minőségibb "nagy" ágyra.

Az első 3 hónapban a férjem itthon volt velünk, így a legelső részén volt segítségem. De még így sem volt egyszerű... volt testvérféltékenység, de mindig is figyeltünk rá, hogy mindkettőt kisgyerekként kezeljük és ne mondjuk a nagynak pl azt, hogy ő a "nagy" így neki másképp kell viselkednie valamiben. Ő is picike még:)

amúgy most 3 és 4 évesek.

Kitartást, gatyafelkötést kívánok és boldog babavárást/babázást! :)