Anyukák! Mondanátok pár jó példát? Itt csak a rosszat olvasni és már lassan ott tartok, hogy nem bízok a páromban.

Utolsó vagyok:

Azért annyit még hozzátennék, hogy a mi életünk sem csak rózsaszínben játszik, tudunk veszekedni, és egyszer belekerültünk egy jó nagy hullámvölgybe, de mivel mindketten akartuk folytatni, kimásztunk belőle. Szóval viták persze vannak, és néha morzsás asztal vagy kinnfelejtett, szétolvadt margarin, esetleg a lakás több pontján levetett gönc, esetleg rosszkedvű, kötözködős feleség :D, de ezek elvesznek a jó emlékek mellett.

Az biztos, hogy ezen az oldalon több negatív példát fogsz olvasni, mert ahol minden rendben van és boldog a család, ott nem tesznek fel ezzel kapcsolatban kérdést, de szerintem azért sok-sok jó apa és férj van.

Én nagyon boldog vagyok a férjemmel és a kisfiammal. Amikor még nem voltunk házasok és összeköltöztünk minden teljesen természetes volt, nem voltak zökkenők vagy súrlódások, szerintem ez abból adódik, hogy nagyon hasonló a neveltetésünk és az értékrendünk. Amikor összeházasodtunk minden ugyanolyan maradt, pedig közvetlenül az esküvőnk előtt a férjem elveszítette a munkáját és ezért elbuktuk az akkori álomlakásunkat,mert így nem vehettük meg. Nehéz időszak volt, de együtt ezt is megoldottuk. Azóta lett egy sokkal szebb lakásunk, és megszületett a kisfiunk, aki már 15 hónapos lesz. A férjem csodálatos apa, öröm nézni, ahogy a gyerekkel játszik. Ha hazaér eszik, majd azonnal a gyerek következik. A háztartásban most kevesebbet segít, mint mikor még nem voltam itthon, de mivel tanul is mellette én megelégszem azzal, ha hétvégén segít valamennyit. Sose vágta a fejemhez, hogy ő a kenyérkereső, mert mindketten tudjuk, hogy ez egy ilyen időszak. Persze vannak hullámvölgyek, kisebb viták, de együtt mindent leküzdünk. Nála jobb embert nem választhattam volna.