Anyukák! Elégedettek és boldogok vagytok?

Alapvetően igen, nagyon. Vannak persze rosszabb napok meg olyan pillanatok órák stb. mikor el vagyok keseredve de kinek nincs.

A nagyobb fiam fejlesztésre jár/szorul nem olyan súlyos a helyzet de azért vannak hullámvölgyek olyankor magamban keresem a hibát mit vétettem hogy szegény nem teljesen egészséges.

De aztán mindig "kisüt a nap a felhők között".

Adott nekem az élet egy kislányt is a fiam után és most megtehetem hogy 3. babát is vállaljunk, ez hatalmas szerencse szerintem.

A férjem okos, rendes dolgos ember úgy érzem mi vagyunk neki a legfontosabbak, viszonylag jól keres, törekszik, nem nyugszik bele a rosszba, nem elégedetlenkedik, 100 ból 99 esetben pozitivan áll mindenhez.

Anyagilag persze lehetne minden sokkal jobb (hiszen az anyagiak mindig lehetnek jobbak és jobbak..) de nem panaszkodok mert sokaknak nagyon rossz a helyzetük. Mi azt mondhatom hogy biztonságban élünk és ez sokat jelent.

Anyagi és munka szempontból igen, jól keresünk mindketten, bár ehhez a párom rengeteget dolgozik.

Viszont ebből következik, hogy nagyon keveset van itthon és emiatt nem érzem magam felhőtlenül boldognak, egyrészről mert így minden rám marad és nagyon fárasztó egy főállású, nagy figyelmet igénylő meló mellett egyedül hozni-vinni a gyerekeket, házimunkázni, főzni és persze nőnek maradni...

Teljesen máshogy képzeltem el a családi életet: kb. úgy, hogy hétköznap dolgozunk, hétvégén pedig a közös házimunkázás és főzés után családi programot csinálunk. Na most ezeket tök egyedül csinálom, amíg a párom hétvégén is dolgozik. Mindez a rohadt válság miatt... Van egy jó szakmája, amivel jól keres mellékesben is, de amíg a hitelt fizetjük (még 1,5 év), addig nem meri feladni a főállását, mert a megrendelések meg sajnos elég bizonytalanok.

Szóval én egy 100%-os férjet szeretnék :)

Tehát itt is csak azok a válaszok a hasznosak, ahol minden szép és minden jó.

Ha valaki le meri írni az őszintét, akkor jön a gyerekes lepontozás. Szánalmas!