Anyukák, mennyire szeretnétek olyan kamaszgyereket, mint amilyenek ti voltatok?

Én az álom-kamasz fajtába tartoztam akkoriban, ugyanis nagyon meg akartam felelni anyámnak (nem sikerült).

Ha a gyerekeimmel fejenként 3x annyi probléma lesz mint velem volt anno, akkor is összeteszem majd a két kezemet, legalábbis látva a mai fiatalokat...

Az igazat megvallva tartok a kamaszkoruktól, mert persze az ember igyekszik megadni nekik azokat a bizonyos gyökereket és szárnyakat, de félek, mennyire ügyesen tudom majd koordinálni a leválásukat, hogy elég messzire engedjem őket, de ne túl messzire és ne is legyen túl szoros az a bizonyos póráz... meg hát a mostani világ egészen másfajta nyomást gyakorol mint akár csak 10 évvel ezelőtt is.

És persze merem remélni, hogy a töretlen bizalom ami köztünk van a lehető legkevesebb csorbát szenvedni majd el az idők során. Most 5 és 3,5 évesek amúgy, és pont a napokban mondta a nagyobbikom, hogy "anya olyan jó, hogy neked mindent elmondhatok". Ha ez így marad, akkor azt hiszem sokkal kevesebb félnivalóm lesz...

Nem szeretném. Egyrészt depressziós voltam 13 éves koromtól, vagdostam magam (16 évesen hagytam abba), másrészt rengeteg sorscsapás ért már ilyen fiatalon is. Ennek hatására hisztis lettem, ideges, lobbanékony. Viszont jól fog és jól is fogott az agyam, könnyen tanulok, megbízható vagyok, tudom, hol a határ. Megfontoltan döntök, nem csinálok hülyeségeket, érett a gondolkodásom. Örülnék, ha a gyerekem ilyen mentaitású lenne, csak a depressziós maradjon ki mindenestül. :)

18/l (még nincs gyerekem, majd pár év múlva :)

4 éves lányom már most teljesen olyan, mint én. :)

Kinézetre és természetre is tőlem örökölt szinte mindent. Apukája pedig rátett egy lapáttal, mert a makacssága pedig tőle jön.

Szóval így visszatekintve elég nehéz kamaszkornak nézek elébe. Én nem ittam, nem drogoztam, de a mai világban....

Igazából jó és átlagos gyerek voltam, kamaszként sem volt ez másképp. Annak ellenére, hogy a szüleim mai napig nem tudják, kipróbáltam azért a cigit, voltam részeg, és a füvet is szívtam párszor kamaszként. DE!!! Mindig tudtam hol a határ, szó nélkül nemet mondtam arra, ha már valami kezdett eldurvulni. Mindig 4-es tanuló voltam, ezt hoztam a gimiben is, tehát tudtam hogy magamért tanulok, voltak céljaim, így már gimi alatt nyelvvizsgát tettem, és külön angolra jártam. Amiért nagyon szorítok, hogy fiúk terén jobban válasszon a lányom.

Első szerelmem egy velejéig hitvány fiú volt, nem csak hogy nem becsült meg de voltak dolgai... Ennek ellenére mikor anyum tiltott tőle már csak azért is titokban folytattam vele a dolgot, és lám bejött a dolog, hogy mellette jöttem rá, hogy nekem nem ilyen fiúra van szükségem. Ehhez majd 2 év kellett, és furcsa, mikor a srác elhatározta, hogy megjavul, és még mellé extra romantikus is lett, szó szerint menekültem a kapcsolatból...Talán a tiltás miatt volt izgalmas?

A mosdik szerelem se jött össze a végére túl jól, de abból is rengeteget tanultam, és ha az nincs akkor a férjemmel biztos nem találkoztunk volna, és nem lenne ma a lányom, szóval kellet az életembe az a pocsék 2 éves kapcsolat is.

Összességében, ha csak olyan dolgai lesznek a fiúkat leszámítva mint nekem, akkor úgy érzem nem lesz gond :)

Azt viszont remélem őszintébb lesz velem, mint én anyummal, mert annak ellenére, hogy nagyon jó gyerekkorom volt, és jó kapcsolatunk, mégis sok mindent titkoltam előle, hogy ne okozzak csalódást.