Csak én akadok ki ennyire, amikor nincsenek mellettem a gyerekeim?

Biztos hogy nagyon vigyáznak rájuk, nem kell ennyire aggódni, ha veled vannak akkor is óhatatlan hogy elesik.

Én ki tudok kapcsolni, próbálj meg te is. Ez nem önzőség de nekünk anyáknak is kell a pihenés.

Nem, nem csak Te akadsz ki:)

Mi szülők, szeretjük magunk mellett tudni a gyerekeinket, mintha néha azt éreznénk, hogy más nem tudja mi kell nekik...még a nagyszülők sem, akik ugye minket neveltek és lám, itt vagyunk, élünk:)

Én is így vagyok ezzel, ennek ellenére örülnék, ha nekem hetente lenne ilyen lehetőségem. Nálunk egy nagyszülő sem viszi el a gyerekeimet:(

Nyugodj meg, főleg ha rendszeresen elviszik őket, akkor nekik is megvan már a rutinjuk!

Hát lehet, hogy le leszek pontozva...

Amíg kicsik voltak a csemetéim (három éves korig), csak látogattuk a szüleimet, 1-2 óránál tovább nem voltak velük. Igaz, 2 éves volt a nagylányom, mikor párommal elmentünk egy hétre nyaralni. Tudtam, hogy jó helyen van, nem aggódtam különösebben, de naponta kétszer hívtam anyuékat a hírekért.

Ahogy ovisok lettek, onnantól anyu ment értük az óvodába hetente egyszer és este 7-re hozta őket haza. Soha nem aggódtam, mert tudtam, ha valami baj van, anyu telefonál, illetve elintézi maga. Ráadásul nekem jól jött a "szabadnap". Ilyenkor mentem/megyek fodrászhoz, ügyintézni, vagy csak nyugodtan, csendben itthon vagyok.

Ez a heti egy "nagymamanap" annyira bevált, hogy a mai napig is működik (most is ott vannak éppen), pedig már 16, 13 és 9 évesek.

Lehet, hogy ez sokak számára elborzasztó, de nekem sosem okozott gondot, ha a fiam anyukámmal volt. Talán az is közrejátszik, hogy egy éves koráig együtt éltünk vele, ezért a fiamnak a nagymamája mindig is nagyon közeli családtagnak számított. De amikor már szétköltöztünk, akkor sem okozott nekem problémát, ha elvitte 1-2 napra. Örültem, hogy egy kicsit nem kell, hogy mindig rajta legyen a fél szemem, elmehetek a barátnőimmel, és eközben végig tudok mondani két mondatot anélkül, hogy másra kellene figyelnem, vagy csak itthon elfekhettem a kanapén nyugiban egy könyvvel, meg ilyesmik.

Próbálj meg kikapcsolni ilyenkor, mert attól senkinek nem lesz jobb, ha aggódsz, saját magadat viszont megfosztod némi minőségi kikapcsolódástól.