"Túlféltjük" a lányunkat? Ti mit tesztek, tennétek ebben a helyzetben?

7-es te nem vagy százas az biztos, gondolom nagyon szerethetnek az ismerőseid ha hasonlóan üvöltözöl velük minden apróságért.

Kérdező, én mondjuk nem ezt mondtam volna, hanem azt, hogy neki több idő kell idegenekkel, mire megbarátkozik, nem így hogy nem adom vadidegen kezébe a gyerekem. De a ti dolgotok, hogyan nevelitek a gyereketeket, de az semmiképp nem jó, ha ennyire féltitek mindentől és mindenkitől.

Látszik, hogy első gyerek. :) Nem kell ebből ügyet csinálni. Ha akar odamegy, ha nem, úgyis jelzi. Szerintem azt rosszul csináltátok, hogy nem a gyerek döntötte el. Mert most nem sírt a nénitől, de azt mutattátok, hogy nem mehet oda, félni kell tőle.

Kezeljétek lazábban az ilyen helyzeteket. :)

Én nem veszem ezt ennyire nagy dolognak én odaadnám aztán úgyis látod ha görbül a szája elveszed és kész.

Csak mert az is lehet hogy gondolod hogy még mindig rosszul reagál másokra közben meg simán lehet hogy épp az az ember szimpi neki.

Nek a harmadik babám ilyen kis távolságtartó sose volt egy vigyori , illetve 19 hónapos és úgy jó 1 éves korától valóban sírt-sír mások kezében meg állandóan jött hozzám, bújt az ölembe, még a saját lakásunkban is egy jó 10-15 percet "lapított" mire nekiindult a lakásban ahogy szokott:)

És vmelyik nap eljött a férjem egy ismerőse nagyon normális nőci (furi mert vörös hajú és cigizik is ami eddig nagyon rossz kombó volt a fiamnak) de sose találkoztak még, és 1 perc nem telt el ment oda hozzá, a nő kérdezte hogy felvegyelek? Bólintott hogy igen és engedte egy szó nélkül!!! Én voltam legjobban megdöbbenve.

Úgyhogy az is lehet hogy nem sírt volna már a babád de ez sose derül ki így ha senki se veheti fel.

De persze ti érzitek, én csak a másik oldalt akartam prezentálni hogy oké hogy minden anya ismeri a gyerekét de ők is változnak fejlődnek néha szinte észrevétlenül:)

Te, aki azt írta, hogy nem vagyok százas, megérdelmed a sorsod.

Csicskáskodj ezután is. :)