Ti mit csinálnátok ebben a helyzetben férjetekkel?
Teljes mértékben érthető a reakciód, sőt!
Én egész egyszerűen megmondanám neki, hogy önző, és ezen próbáljon változtatni, mert most már ő is felelősségteljes szülő, és ne úgy viselkedjen, mintha ő lenne a gyerek, neki kell gondoskodnia a gyerek(éről)etekről, és közölném, hogy társra van szükségem, nem még egy gyerekre az ő személyében. Az is eszembe jutott, hogy esetleg féltékeny, amiért te a teljes idődet a picire fordítod, és nem rá, szokatlan lehet még neki a helyzet. De felnőtt ember, ezt meg kell értenie, ha nem, nem hiszem, hogy jó vége lesz ennek.
Én simán áttenném a babát és magamat az egyágyas szobába. Alváshoz a saját ágy kell leginkább (szerintem- mert én nagyon nem bírok aludni idegen ágyban)és a babádé a legkönnyebben mobilizálható.
Apukával tényleg csak emiatt értek együtt (saját ágy), a morgás, ajtóbecsapás egyáltalán nem helyénvaló reakció.
Az egyik hozzászólóval értek egyet, hogy lehet ez egy féltékenységi reakció is, amiért Te mindig a babával foglalkozol.
Én azt javaslom beszéljétek meg ezt nyugodt körülmények között, nyitottan egymás véleményeire, akkor biztos találtok jó megoldást!
"Éjszaka nem kel hozzá, mert sosem hallja meg"
Basszus 3 műszakba dolgozik értetek és még elvárnád, hogy este ő kelljen fel?
Bocs de baromira nem értek veled egyet.
véletlenül elküldtem
Én is kint aludtam a gyerekkel 6 hónapos koráig a szobájában, és így a férjem is nyugodtan tudott pihenni. Üljetek le és próbáljátok meg tisztázni a helyzetet, kérd meg hogy mondja el az ő szemszögéből. Ilyen esetben senkinek sincs igaza, és nem is az a lényeg, hanem hogy közösen találjatok megoldást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!