Akik jóban vannak a nagyszülőkkel, és néha vigyáznak is az unokákra, azoknál is van ilyen panaszkodás?

Szóval: Ikreim vannak, a nagyszülőkkel jóban vagyunk. Főleg az én szüleimhez szoktunk jönni, mert a párom családja Budapesten kívűl lakik, de ez most mindegy.

Főiskolára járok, most vizsgaidőszak van, a párom is szombatonként suliba jár, tehát úgy 3 hete többet vagyunk anyuéknál, hogy eltudjunk menni vizsgázni, suliba...

Az én szüleim imádják az unokákat, de anyám totál kikészít néha. Akárhányszor vigyáznia kell a gyerekekre (max. egy délelöttről van szó általában, de sokszor csak 2-3 óráról), akkor utána amikor hazajövök, csak vágja a fejeket, hogy milyen fáradt, meg folyamatosan azt hallgatjuk, hogy most már elég volt, ő elfáradt, hogy kivan, neki pihenni kell. Rendesen lelombozza az embert.

Én értem, hogy fárasztóak a gyerekek, de ez normális viselkedés?Kinél hogy van? Ti is megkapjátok mindig, hogy milyen fárasztó a gyerekekkel? Nekem nagyon rosszul esik ez.

Félre ne értsetek, nem azt mondom, hogy egy nagyszülőnek igenis kutya kötelessége az unokákat elvállalni, de ha állítólag (és ezt nem is kérdőjelezem meg) imádja őket, akkor miért kell ezt a cirkuszt mindig lerendezni? Miért nem mondja azt akkor, hogy ő nem bír velük lenni, ennyi.

Amúgy csak hétvégén szoktunk jönni, de persze ha épp nincsenek ilyen elfoglaltságaink, nem szoktuk lepasszolni a gyerekeket. Soha nem is szoktak itt aludni náluk nélkülünk a gyerekek, pedig már lassan 2 és fél évesek, de egyetlenegyszer aludtak itt úgy, hogy mi elmentünk.

Anyám heti 2 napot dolgozik csak, de pl. több, mint egy év alatt, mióta kiköltöztünk egy másik kerületbe, még 1x sem jött ki hozzánk, hogy mondjuk valamit csináljunk a gyerekekkel közösen. Nekem ez is fura. Pedig tavaly nyáron egyáltalán nem dolgozott, de mindinhova másfelé el tudott menni csavarogni, csak hozzánk nem.

Bocs, hogy ilyen hosszú lett, de komolyan érdekel, hogy én látom rosszul vagy ez normális?