Akiket támogatnak a szüleik, válaszolnának a lentebbi leírásomra?
Az a helyzet, hogy újra terhes vagyok. Már alig vártuk, tervezett volt mind a két gyermekünk.
5 éve vagyunk együtt, 3 éve házasok.
4 évig albérletben laktunk, most vettünk kevés hitellel (volt megtakarított pénzünk - örökség, stb - és ebből fizettük ki az önerőt) egy saját lakást.
A havi bevételünkből, így, hogy már a hitel is benne van, megélünk. Igaz, nem ehetünk mindennap kaviárt pezsgővel és nem tudunk negyed évente Hawaii-ra menni nyaralni, de amire szükség van, azt megtudjuk venni.
Félre tenni viszont most már csak max. havi 5-10 ezret tudunk. Ez viszont ugye nem annyira sok. Bár másnak ez kánaán.
Szóval én már 20 éves korom óta dolgozom, a férjem is egyből munkát talált anno az egyetem után.
Ő 29, én 26 éves vagyok.
Van pár dolog, amit újra be kell szereznünk a második gyermekhez. Mint pl. babakocsi, légzésfigyelő, mellszívó, szekrénysor, egyéb apró dolgok (ruhák, fésű szett, stb.)
A szüleim - leginkább az édesapám - ragaszkodik ahhoz, hogy segítsenek. Még nagyon a terhesség elején vagyunk, de a szekrénysort már megvette.
A héten érdeklődött, hogy mi kell még és mit mikor akarunk megvenni, mennyi pénzt adjanak, vagy közösen vesszük-e meg.
Anyósomék is segítőkészek, bár ők még nem hozták fel ezt a témát. Gondolom személyesen akarják megbeszélni (anno a lányunknál is így volt), mivel 120 km-re laknak.
Nos, mielőtt valaki azzal jönne, hogy miért hisztizek és minek sírok itt másoknak, fogadjam el a dolgokat, azoknak mondanám, hogy nem érdekel a hegyi beszédük.
Próbáltam már a szüleimnek elmondani, hogy megoldjuk a plusz költséget, mivel "belefér" a keretbe (kiszámoltuk, hogy jönnénk ki), de ők meg se hallgatnak.
Engem viszont kissé zavar, hogy mindent megakarnak venni, mindenben segíteni akarnak.
Igazából szeretnék úgy "talpra állni" a hitel mellett, hogy eltudjam mondani, önerőből értünk el mindent.
Ugyanis az édesapám mindig azt mondja, hogy ők két zoknival kezdték, és emiatt segíteni akar, hogy mi már két pólóval kezdjük.
Akiknek szintén ennyit és ilyen sokszor segítettek a szülei, azoknak nem volt ez zavaró?!
Ti hogyan éltétek meg?
Igazából szeretnék úgy "talpra állni" a hitel mellett, hogy eltudjam mondani, önerőből értünk el mindent.
Ha örökségből vennék lakást, akkor nem mondanám azt, hogy önerőből értünk el mindent!
Nézd, én nem kértem, hogy örököljek.
Az örökségem feléből fizettem ki a főiskolát, ahol levelezőn diplomáztam.
A maradék összeget (2m) pedig raktam bele az önerőbe. A többi részét a férjem hozta a házhoz.
És igen, a hitelt és a saját magunk fenntartását ÖNERŐBŐL érjük el.
Bár, nem értem, hogy az örökség (amiről SENKI SEM TEHET, hogy KAPJA) hogy jön a talpra álláshoz.
Szia!
Egy részt megértelek de szerintem örülj neki hogy ilyen szüleid vannak! Ha önszántukból és igenis örömmel segítenek legyen az anyagilag vagy esetleg másképp fogadd el nyugodtan! Az unokákra amúgy se sajnálja egyetlen normális nagyszülő sem amit csak lehet! Mi például 9 évig szüleimnél laktunk! Az első gyerek nekünk nagyon korán jött én 18 a párom 19 éves volt! Úgy ahogy te is írtad a párom szinte rögtön dolgozott is és azóta is folyamatosan van hála munkahelye! Nekünk is megvolt mindenünk amit csak éppen kellett! De az én anyukám nagyon ritkán fogadott el tőlünk bármire is úgy pénzt hogy én most havonta adtam volna neki valamennyi összeget! Magunknak mindent mi vettünk de már a közös rezsibe például nem igazán vett el pénzt! Mindig azt mondta nekünk hogy mi csak gyűjtük a saját kis életünkre ha kell majd szól! És így is volt! Most másfél éve elköltüztünk és igazából nekik köszönhetjük mert ezzel mi nagyon sokat spóroltunk és ők általuk vagyunk most itt! Mert amit nem kellett rezsire költenem azt mi nagyon is spórolósan félre tettük! Nem költöztünk messze igaz nem anyagilag de bármi van amit csak tud ad! Amúgy megértelek de hidd el ők szívből segíteni szeretnének és lehet most meg is tudják ezt tenni! Ahogy írtad hogy apukád hogy kezdte pont ezért szeretne nektek segíteni hogy nektek egy kicsivel azért jobb legyen mint nekik volt anno! És mégegyszer írom hogy az unokákért mindent!!!
Ha nem akarnának, ha nem tudnának, akkor nem adnának.
Viszont amit adnak szívesen, azt fogadd el.
Ne érezd ettől rosszul magadat.
Majd lesz ez még fordítva is, amikor te fogod ellátni apukádat és anyukádat.
Talán az lenne a legjobb ha egy valamit engednél neki venni és a többire megmondanád, hogy nem kell.
Mert önerőből szeretnél élni, gyereket nevelni, nem az ő fizetésükből.
ha az jó neked, elküldöm a számlaszámom, apukád utalja oda a pénzt, te meg vedd meg önerőből a dolgokat :P
viccet félretéve, én se pontosan értem mi a problémád ezzel, nem neked segítenek a szüleid, hanem az unokájukat támogatják, ami nagyon nagy szó a mai világban, szerintem ölelgesd meg az apukádat, hogy nem a 3 havonta esedékes Hawaii utazásra költi a pénzt hanem rátok :)
nálunk tesóméknál volt előbb baba, így nekik segítettek, ránk már nem jutott, de tesóm félretett nekünk mindent, persze kiegészítve azzal amit ők vettek és odaadták :) majd mikor jött náluk a 2., visszaadtunk mindent és hozzátettük azt amit mi vettünk :)
amúgy ha tényleg zavar akkor kérj el minden számlát apukádtól, nyiss egy számlát a gyerekeidnek és tedd be azt az összeget amit rátok költött :) ők is biztos örülni fognak neki 20 év múlva, ha kell az önerő a lakásukhoz ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!