Anyukák, akiknek az az elve hogy ne hagyjuk sírni a babát: hogyan oldottátok ezt meg a 2. babával?

Az élet sokszor felülírja az elveket.

Persze direkt sosem hagyom sírni, de nem tudok kettészakadni és ha olyan dolgom van, akkor bizony előfordul, hogy a kicsi sír pár percig.

Sírni hagyás és sírni hagyás között is baromi nagy különbség lehet!

Nem hagyom sírni egyedül a kiságyában, járókában, stb. Nem akarom sírni hagyással rászoktatni, hogy aludja át az éjszakát. De olyan előfordul, hogy épp a bátyja kakis fenekét törlöm, amikor felsír, persze hogy nem fogom eldobni a nagyobbat. De azonnal reagálok, odaszólok a picinek, hogy tudja, a közelben vagyok és mindjárt megyek hozzá. Elég gyorsan megtanulta, hogy ilyenkor sietek hozzá és nem pánikol, kivárja, amíg odaérek (fél perc). Természetesen van ez fordítva is, valamelyik nagyobb kér valamit és mondom neki, hogy várjon egy percet, nem tudok menni azonnal, mert épp pelenkázom a picit.

Gyorsan összeszoknak ebből a szempontból a gyerekek és megtanulják, hogy egyikük sincs magára hagyva, de hárman vannak és nem tudok mindig abban a másodpercben reagálni. Kiegyensúlyozott, boldog gyerekek, a legkisebb is nagyon nyugodt, nevetős baba.

A ne hagyjuk sírni dolog számomra inkább azt jelenti, hogy pl. annyit van ölben, amennyit szeretne, ha sír és ölbe kéredzkedik, akkor nem hagyom a kiságyban egy percig sem. Ezekre az esetekre a legnagyobb segítség a hordozókendő. Abszolút hordozás-fan vagyok, nálunk nagyon bevált!