Kb. ezelőtt 25-30 évvel miben tért el az egész "babaprojekt", mint manapság? Tehát milyen különbségek vannak?

32 éves vagyok:) Nálam bent volt apukám mikor születtem de ez akkor nagy újdonság volt. Uh nem volt, a védőnő ill. az orvos sztetoszkóppal meghallgatta mondjuk 2 szer a vége felé a magzati szívhangot pocakon keresztül. Így értelemszerűen a nemet se lehetett előre megtudni.

Bár engem 9 hóig szoptatott anyukám, de 3 hónaposan már elkezdte a hozzátáplálást mert úgy volt a divat, jó kis babapiskótával :)) Egyébként én is allergiás vagyok rengeteg dologra.

Az biztos hogy nem volt így túlspílázva az egész kérdés mint ami most megy.:)

Hát, a szüleim házasságának intim részleteit nem tudom, de szerintem akkor csinálták, ha jó volt. Nyilván, ha a kismamának fájdalmas volt, veszélyeztette a babát, nem csinálták. Különben, legalább nem kellett a teherbeeséstől félni. :D

6 hét volt a gyermekágy akkor is, természetes volt, hogy a rokon nők segítik a kismamát, és senkire se néztek ferde szemmel, amiért az köszönettel elfogadta. (Nem úgy, mint most, hogy legyél tip-top szülés után, és jaj, ha a nagyi viszi sétálni a kicsit, biztos a nagyszülőknek szülted a gyereked és máris lepasszolod...)

Ja, igen, vatta volt és nem volt ilyen hiper-szuper betétek, meg Tena Lady.

Én 1987-ben születtem, vidéki városban. Ultrahang egy volt, középidőben, én nem mutattam meg magam. A vizsgálatra ráadásul a megyeszékhelyre kellett utazni. A fél évvel később született barátnőm anyukája viszont már nem utazott, addigra a kórház is szerzett gépet.

Amire még emlékszem a mesékből: anyukám és a többi nőci is nyolcadik hónapig dolgozott. Volt AFP vizsgálat, le kellett adni a kiskönyvet a vérvételnél, amit postán küldtek vissza, matricával a hátán. A piros matrica volt a rossz eredmény (még csak ki semderült, hogy magas-e vagy alacsony), a fehér a jó. Persze már akkor is megbízhatalan vizsgálat volt.

Szülés: oxitocin, hasbakönyöklés, méteres gátmetszés megvolt már akkor is. Apukák a szülészeti osztály közelébe se mehettek.

Babák: háromóránként kitolták az ordító 'kenyereskocsit', aki tudott, szoptatott, aki nem, nem. Pólyát kibontani szigorúan tilos volt. Hallottam egy olyat, hogy azért, mert annál fogva tették a nővérek a babákat a kocsira, és egyszer egy kíváncsi anyuka rosszul kötötte vissza a csomót és kiesett belőle a gyerek, de szerintem ez csak legenda. Fürdetést, pelenkacserét, köldökcsonk-ápolást nem csináltak ez okból kifolyólag az anyukák, otthon pottyantak a mély vízbe.

Hazamenetel: vinni kellett be az apukának a pólyát, belecsomagolva a baba hazamenős ruháját, a nővérkéknek a borítékot, kévét, ilyesmit, a pólya bement a csecsrmőosztályra és babán jött ki.

Akkoriban nem kellett hálóingen és tisztálkodási szereken kívül mást vinni az anyukának, nem volt ilyen, hogy egy-egy sporttáska kelleta babának, az anyukának meg a szülőszobára. Manapság már arra sem képesek, hogy infúziócsövet vágjanak fel szívószálnak...

15-ös vagyok.

Még annyit tennék hozzá, hogy a sógornőm 1985-ös, nála még egyáltalán nem volt ultrahang, de volt fafüles hallgatózás. Őt is, engem is fiúnak tippeltek a hegyes has miatt, egyik sem jött be. =)

Meg még az jutott talán eszembe, hogy nem volt szégyellnivaló a terhesség, de nem is verték nagy dobra. A kismamaruhák kissé zsákszerűek voltak, nagy tarka gallérral, hogy inkább az vonzza a szemet, semmint a has - ezt csak hallottam.

Meg aztán nem volt internet, nem volt ennyi vizsgálat, nem lehetett mindent tudni, azt sem, hogy a baba hétről hétre hogy fejlődik, hogy grimaszol, szopja az ujját, ásít odabenn, nem lehetett annyi fejlődési rendellenességről hallani, szóval kevesebb lehetőség volt parázni, talán. =) Nem volt szoptatás kontra tápszer-harc, mert az akkori szakirodalom (szerintem) anyatejellenes volt, nem volt kötődő nevelés (sőőőt, tanulja meg az a csecsemő, hogy háromóránként evés, alkalmanként max. 20 percig). Ellenben akkor is volt már olyan, aki a hat hónapos babának leturmixolta az üzemi konyhás kaját és az volt a hozzátáplálás.

Ja, még annyit, hogy anyukám is nyugodt szívvel vállalt engem, mert tudta, hogy ha betöltöm a három évet, mehet vissza dolgozni, számítanak rá. Talán ez a legnagyobb különbség, hogy most verseny van, és ebből fakadóan némi létbizonytalanság...

Anyukam szerint akkoriban nem fektettek a kismamat fenyegeto vetelessel. Ez ugy kerult szoba, h engem fektettek az 5-11-hetig, mert vereztem. Szerinte ezt akkoriban a termeszetes kivalasztodasra biztak...

Viszont a tesommal o is hamar tappenzre ment, mert szakacskent dolgozott, de nem birta a szagokat es folyt hanyt...

Akkoriban tovabb voltak bent szules utan a korhazban, foleg csaszarral. Teljesen fel volt haborodva, amikor a sogornomet 2 napos csaszarral kiadtak...

Ja es jo koran kezdtek a hozzataplalast, foleg tapszeres babaknal. Nekem 3 honaposan jott a reszeltalma reszelt haztartasi kekszszel (kekszben cukor, gluten stb), meg tapszer helyett kekszes tehentejet kaptam... Szerencsere semmilyen erzekenysegem nincs. Soztak a purebe szant zoldsegeket (levesbol jott) es kaptuk a cukros vizet/teat.

Szamitok ra, hogy ezen lesznek vitaink...

n 1957-ben szültem először.

Ma már késő van, de holnap majd írok róla.

15-ös, 16-os vagyok.

Az egyik utánam válaszoló említette a kórházból való, manapság gyors hazaengedést. Valóban, régen sokkal tovább tartották a nőket kórházban! Az én anyukám 8-ára volt kiírva velem, de nem indult meg a szülés, úgyhogy másnap fogta a kistáskáját és befeküdt - na mert ez volt az ukász. Aztán a szülés csak 16-án indult meg. Nem indították meg, semmi ilyen nem volt. Viszont azt sosem kérdeztem, miért vártak eddig - gondolom, tudták, hohy minden oké velem, de fpgalmam sincs :-) honnan :-) Ja, és a azületésem után nyolc nappal mehettünk csak haza, pedig még sárga sem voltam annyira, hogy kék fény alá tegyenek. Ez volt a szokás. :-)

Az én anyukám is fel volt háborodva, amikor Somló Tamás kislánya megszületett, az anyukát császározták, de két nappal később már büszkén mutogatták a hordozóban, valami partin. Kérdezte, hogy ezt most így hogy? :-)