4. vagy több gyereket vállaló szülők, "leszerelő" praktikákat, frappáns válaszokat kérnék a "kedves" beszólogatók számára?

Az emberek irigyek ilyenkor és ezt most komolyan mondom. Azért mondom ezt, mert sokszor én is hasonló vagyok (persze én nem megyek oda az anyukához, hanem mosolyogva gratulálok, de közben magamban sokszor én is hasonlóakat gondolok). Ez azért van, mert látom, hogy milyen erős és milyen jó neki és tudom, hogy ezt nem tudom utána csinálni. Ilyenkor gondolj mindig erre. Nem minden ember képes a nagycsaládra és lehet ez bennük fájdalmat okoz és sokan sajnos ilyenkor rosszindulatúak, de neked ezeket a negatív sértéseket bóknak kell venned, mert te is tudod számotokra mennyi örömet okoz a család.:)

Egyébként erre reagálhatsz úgy, hogy igen tudom mennyi fáradsággal fog járni, de én olyan boldog vagyok a családommal és minden gyerek csak még nagyobb szeretetet jelent az amúgy is nagyon szeretetteljes családomban.:)

Ha ezek után sem érti, akkor meg: sajnálom, hogy mások ezt nem tudják átélni milyen nagy örömet okoz egy nagy család.

Ne foglalkozz azokkal, akik kárognak körülötted, ti tudjátok mi a megfelelő nektek!:)

Na mi már ezt sokszor megkaptuk :-)

Az ikerfiaink 2 évesek, a kisfiunk 11 hónapos és egy hónapja született meg a kisöcsük :-)

Amikor bejelentettük a családnak, hogy jön a 4. egyből megkaptuk, hogy ugye ő az utolsó, de ezt nem vettük rossz néven, mert viccesen mondták és szeretik is az összeset, csak mosolyogtunk és mondtuk, hogy nem :-) (tényleg nem)

Azt viszont nagyon utálom, amikor tök idegenek vagy olyanok szólnak bele, akikkel nem is vagyunk jóba....

Pedig tényleg nem élünk rosszul, nagy házunk van, 2 autónk és minden gyereknek külön szobája van, kivéve az ikreknek, viszont az övék kétszer akkora, mint a többié.... persze a férjem sokat dolgozik, nekem is van rendes munkám, igaz, hogy most nem dolgozom.... a fiúk jól neveltek, okosak, önállóak, igaz, hogy vannak rosszabb napjaik, nem tökéletesek, de nincs velük nagyobb gond.... mindig próbálunk velük külön is foglalkozni... szerintem azért is szólnak bele, mert láttják, hogy megyek a sok picivel, fe azt nem láttják, hogy otthon mi van.

A múltkor is mentünk le a játszótérre és megszólított egy néni, hogy mind a magáé? Mondtam, hogy igen. Ő: szép gyerekek, és mind fiú... jó lett volna már egy kislány ugye? Én meg csak nézztem és nem bírtam ki, hogy ne mondjam, hogy nem. Jó ez így nekünk, nem azért van 4, mert minden áron lányt akartunk, mi csak nagy családot szeretnénk.... de csak nem hagyot békén utána, meg elkezdte magyarázni, hogy ne hagyam magam a férjemnek, ez már sok nekem, semmi szabadidőm... na ehez mi köze? Honnan tudja, hogy mennyi szabadidőm van?! Gyerekeket meg nem azért válaltunk, mert csak a férjem akarta, közösen döntöttünk így. Ok, azt aláírom, hogy nem sok szabadidőm van, most is csak 10 percre ültem le, amíg alszanak, de már itt sem voltam hónapok óta. De ő honnan tudja?

Én nem szoktam kibírni, hogy ne magyarázzam el nekik, de az a legjobb, ha rájuk hagyod, viszont ehez türelem és idegrendszer kell :-)

Mi majd még pár év múlva, ha akkor is úgy láttjuk szeretnénk még gyereke(k)et :-) kíváncsi vagyok, hogy akkor mit fognak szólni :-)

Igazság szerint ez egy szép és jó dolog. Én csak azt nem értem mi ennek a "titka" vagy, hogy bírjátok. Erős házasság? Vagy mindig így terveztétek? Vallásosak vagytok esetleg? Bocsi, hogy a kérdésedre kérdéseket tettem fel.:) Bennem mindig az van, hogy biztosan belebetegednék vagy nem tudnám megszülni őket.

11-es

11es vagyok

Nem tudom, hogy mi a "titka"... ezen még nem is gondolkoztam. A férjemék is többen vannak testvérek és mi mindig is nagy családot akartunk :-) azt nem tudom, hogy a házasságunk mennyire erős, de még mindig ugyanúgy szeretjük egymást, mint amikor megismerkedtünk :-). Én mindig is imádtam a gyerekeket, a férjem nagy családban nőt föl és úgy döntöttünk, hogy mi is így szeretnénk :-) valásosak vagyunk? Nem igazán:-) a férjem családja rákényszerült az apja miatt, én egyáltalán nem vagyok az a templomba járós fajta ( volt is belőle gond apósommal). A gyerekekre nem akarunk semmit rákényszeríteni, úgyhogy ha nagyobbak lesznek választhatnak. Otthon sincs imátkozás és ilyesmi. Ha erre gondoltál, nem vagyunk "fanatikusok" :-). A vallásnak semmi köze hozzá, mert csak a férjem az :-)

Mi mindig megkapjuk, hogy ugye lányt akartatok? Pedig mi tényleg nem izgultunk ezen, hogy most fiú-e vagy lány, mindben van valami jó, ha lány, akkor lesz lányunk is, ha pedig fiú, akkor lehet, hogy jobban el tud játszania többivel :-) szóval ez egyáltalán nem szempont :-)

mennyi egyezés van :-)

Az én férjem is nagycsaládban nőtt föl, mi is egyszere akartunk gyereket, nem volt rábeszélés.....

Először úgy gondoltuk, hogy lesz 1 gyerek, 2-3 év múlva még egy.... olyan 3-4 gyereket akartunk, de most már többet, ha bírni fogjuk :-)

Először két gyerek lett, aztán rájöttünk, hogy nem tudunk 2 évet várni :-) és most sem tudtunk, de a 4. után már tényleg várunk, nehogy beleőrüljünk :-)