25 év alatti gyermekvállalók, titeket ért valami csúnya megjegyzés a babavállalás miatt, vagy éreztétek, hogy nemtetszéssel néznek az állapototokra a korotok miatt?

Megjegyzéseket főleg ezen az oldalon kaptam. Névtelenül könnyű... Máshol, személyesen maximum csak érzékeltették páran, hogy mi a véleményük, de olyan ordenáré beszólásokat nem kaptam sehol, mint itt.

A munkahelyemen leginkább csak csodálkoztak, nem hitték volna, hogy a kis vadóc bakancsos leányzóból anyuka lesz :) De egyébként az elmúlt években egyre kevésbé találkozom ilyesmivel, nem nagyon találkozom lenéző pillantásokkal most már, meg itt sem kapom a beszólásokat, biztos elértem a többségnek tetsző korhatárt :D Annyi maradt meg mára, hogy az anyukák között még most is kívülállónak érzem magam, gondolom azért, mert a többséggel nem vagyok egy korosztály, hiszen 26 éves vagyok, a fiam ovistársainak szülei meg kb. 35-40 évesek. Persze ebben az is benne van nyilván, hogy sokaknak van már jóval nagyobb gyereke is, olyan is van, ahol a kicsi mellett van már gimnazista, sőt, egyetemista gyerek is. Csak akkor is, nekem fura... ők haverkodnak egymással, fél órákat beszélgetnek, amikor mennek a gyerekekért, én meg érzem, hogy nem passzolok hozzájuk, nem is nagyon tudnék velük miről beszélgetni.

"Érdekes a jótanulók, akik normális körülmények között élnek, mind egyetemre mentek vagy dolgozni és eszükben sincs még gyereket szülni."

Én ugyan nem voltam mintatanuló középiskolás koromban, de főként azért, mert nem nagyon érdekelt a suli. Viszont ha éppen érdekel, én pont azután mentem továbbtanulni, miután gyerekem lett. Miért gondolod, hogy a kettő kizárja egymást? Lehet, hogy az ismerőseid ilyenek, de tényleg elég csúnyán általánosítasz.

Én is pont így vagyok az oviban... Bár rajtam kívül csak egyetlen anyuka van aki nálam is fiatalabb 2-3 évvel,de Őt sokan ismerik,talán ezért sem nézik ki. Én "idegen" vagyok,még csak pár éve lakok itt-19 voltam, amikor az első leányzó született akkor 20. Nem ismernek,mondhatni,hogy senki vagyok itt.

Mondjuk 26 évesen 4 kicsi gyerekkel sok mindent gondolhatnak az emberek magukban...

Többször kérdezik is az utcán,a boltokban,hogy mind az enyém e,és nagyon meglepődnek,amikor rábólintok :-) Sőt,sokak még akkor is csodálkoznak,ha kettővel megyek valahova. :-) Mondani nem mondják,párszor megjegyzik,hogy sok baj lehet velük,nehéz lehet ennyi gyerekkel-pedig hogy ezt gyanítsák még okot sem szolgáltatunk....

Sokszor babázok (rokonok, ismerősök), és gyakran sétálok velük ide-oda nyilvános helyeken. 21 éves vagyok, de szerintem nem nézek ki annyinak, sőt, olyan 16-17-nek talán. Mondjuk ez a hangom miatt is lehet.

A lényeg, hogy idegesítően sokan "kinéznek". Múltkor történt, hogy sétáltam egy 1,5 évessel, és egy régi utcabeli pár jött velünk szembe (jó pár éve nem láttam), és elkezdte a nő böködni a férjét, és rosszallóan, szúrós szemmel néztek rám, csóválták a fejüket...

Ebből, és ehhez hasonló esetekből gondolom azt, hogy sajnos még mindig általánosítanak az emberek, és az "optimális" szülési kor (szigorúan csak szerintük) 25 és 30 között van.

Pedig idén nekiállunk, és a ha minden jól megy, 23 leszek, amikor szülök. 14 éves korom óta várom azt a pillanatot, hogy anyává válhassak.

Senki ne döntsön, bíráljon ezért. Érett gondolkodású, fiatal nő vagyok. Ház, kocsi, egzisztencia biztosított (amit nagyban köszönök a páromnak), akivel valóra válthatom az álmomat, és hálálkodok, hogy nem kell erre a pillanatra még 10-15 évet várnom, mint sajnos sok értelmes, fiatal párnak.

Jelenleg ha teherbe esnék, akkor mindenki a környezetünkben örülne(kivétel édesapám és a bátyám). Tapasztalatom is van a párom révén, mivel neki már van egy gyermeke. Ráadásul nem kicsit veszek részt az Ő nevelésében sajnos, de ez már egy más téma.

Már csak arra leszek kíváncsi, hogy hogyan fogom lereagálni a hasonló szituációkat. :)