Mindenki szupergyereket akar nevelni?

Persze, iagazad van, neked így jó, így neveled. NEkem meg amúgy, ezért teszem amazt.

Nem ordítja végig amúgy az úszást, ha meglátja a vizet, sikít az örömtől. Nem részletezem milyen fizikai és szellem előnye van az úszásnak, utánanézhetsz. A korai nyelvtanulásról is megoszlanak a nézetek, én pártolója vagyok, ennyi.

Én sem erőltetek rá semmit, kicsit szerintem félreértettetek. Csak próbáltam hangsúlyozni a házon kívüli /vagy akár az azon belüli/ közös, rendszeres időközönként ismétlődő programok jelentőségét a baba fejlődésében. Sokkal talpraesettebbek lesznek és magabiztosabbak, minél inkább szokják a közösséget és a változatosságot. Ez tény, ezen nincs mit vitatkozni.

Mindkét féle szülőnek igaza van egy kicsit, annak is aki azt mondja hogy muszály minél korábban elkezdeni a kicsit tanítani, mert felgyorsult világot élünk és annak is aki azt mondja hogy legyen ideje játszani, gyereknek lenni. DE: Nekem egy ismerősöm úgy nevelte a fiát szinte pici kora óta, hogy "az én fiam egy sikeres vezető pozícióban lévő ember lesz, neki majd nem lesznek anyagi gondjai mert diplomás lesz, stb."

Ez a része bejött, de a fiú élete egy akkora fordulatot vett, hogy az apjának alapjaiban kellett átértékelni, hogy az életben mi a fontos! Ő, amikor gratulált a kisfiamhoz azt mondta: Az a fontos, hogy EMBERNEK neveld!

Én megfogadom a tanácsát.

Már bocs, de nem kell leszólni, meg lepontozni a másik véleményét.

És nehogy már azt mond ha én nem hordom babaúszásra a gyerekemet, akkor szellemileg meg testileg fejletlen lesz. A lányom 10 hónapos elindult már beszél és nem hiszem, hogy szellemileg fejletlen lenne, sőt a gyerekorvos szerint igenis nagyon fejlett kislány. Ja és ha nem járatom angolra az nem azt jelenti, hogy nem fog nyelvet beszélni. Én sem talákoztam idegennyelvvel egészen ált. iskolás koromig, mégis 26 éves létemre beszélek angolul, németül és egy kicsit olaszul is. Nem jártam babaúszásra, mégis megtanultam úszni és nem vagyok szellemileg fejletlen, és testileg sem. Viszont azt csináltam amit szerettem és kézilabdában pl kiemelkedő eredményeket értem el és nem az oviban, és kitőnővel végeztem a sulit, ami gimi után végeztem el.

Szóval régen is felnőttek a gyerekek kinn a szántóföldön is mindenféle flancos és most divatos dolog nélkül és értelmes felnőtt emberek lettek, legtöbbjüknek még diplomás is sikerült szerezni. Milyen meglepő.

És nem szeretem ha megvádolnak azzal, hogy a gyerekem ingerszegény környezetben nő fel. Nem zárom be a négy fal közé és mindig van társasága, mert nagyon sok a kisgyerek a környéken, mindig van itt valaki vagy mi vagyunk valahol. És mivel segítségem sincs, így mindenhova jön velem és bármilyen hihetetlen már megmondja, hogy épp mit szeretne csinálni, hova szeretne menni. Szóval így értettem a figyelem igényeit tőmondatomat.

Nem hiszem, hogy azért mert én más véleményen vagyok, rosszabb anya lennék Nálad vagy bárki másnál, egyszerűen mások vagyunk és ennyi. Sokan nem értik meg hogy ezen a földönön nincs rossz anya meg jó anya, hanem édesanya aki a legjobbat nyújtja a gyermekének, vagy így vagy úgy.

Mindezek ellenére nem ítélek el senkit aki ilyen dolgokat megad a gyerekének, mindenki magánügye és szíve joga azt csinálni a sajátjával amit akar. Váljék egészségükre.

Szerintem itt arról van szó, hogy az anyukák elég nagy felelősségként élik meg, hogy a gyerekeik megtanulják mindazt, ami a képességeikből kitellik. Hiszen mindenki a legjobbat szeretné a gyerekének, hogy majd az életben a lehető legjobb esélyekkel induljon. Na meg persze ott a büszkeség is, hogy az én gyerekem ezt is tudja, azt is tudja.

Amúgy mi se jártunk mindenféle izére, két éves a fiam, úgy vagyok vele, hogy egyenlőre elég az, hogy én annyit foglalkozom vele, amennyit csak tudok. De néha bennem is ott van, hogy olyan jó képességű, okos kisfiú, és ez mekkora felelősség rám nézve, mert rajtam múlik, hogy ezeket a képességeit mennyire fogja kihasználni. Mostmár biztos, hogy elviszem úszni pl., mert a mozgása nagyon jó, és nagyon eleven gyerek, de itt az is benne van, hogy szeretném, ha minél előbb megtanulna úszni, egyrészt mert egészséges, és fontosnak tartom, hogy valamit sportoljon, másrészt mert sajnos szinte minden évben történik több olyan baleset is, amit meg lehetett volna előzni, ha a gyerek tud úszni.

Amúgy még nagyon sok mindent szeretnék, de nem akarom túlterhelni sem most, sem nagyobb korában, szóval természetesen csak olyan dolgokra fogom járatni, amiket ő is szívesen csinál. Pl. nagyon szereti a zenét, jó a hallása (ami érdekes, mert se nekem, se az apjának nincs, talán a nagypapájától örökölte), ezért jó lenne majd valami zenés foglalkozás is, meg nagyon állatbarát, ezért lovagolni is szívesen vinném majd, a nyelvtanulást is fontosnak tartom, az is jó lenne, de mint már mondtam, nem szeretném ezt mind rázúdítani, legyen ideje bőven gyereknek lenni. Kipróbálunk majd ezt-azt, de csak arra fogom vinni, amit ő is élvezettel csinál, és ami mellett jut ideje a kötetlen játékra is.

15:29-es. Először is tdnod, kell, hogy nagy ívben teszek a pontozásra, nem "pontoztalak le", mert nem nagyon érdekel ez az egymást pontozós mizéria..

Másodsorban nem állítottam, hogy az aki nem jár úszni testileg vagy szellemileg fejletlen lesz. Kicsit kiforgatod a szavaimat, úgy érzem, én csak a véleményem írtam le. Azon kívül nem hiszem, hogy "megvádoltalak" volna azzal, hogy "rossz anya vagy". Ezek a te szavaid, nem az enyémek.

Amúgy szupergyereket neveltél, ha egy 10 hónapos beszél /??/ és megy az viszont valóban nem semmi:-))

Na, ezt most kibeszéltük a férjemmel, és be kell lássam: igaza van.

Mi úgy tervezzük, hogy a babát visszük majd babaúszásra, később sportolni is, táncolni is beiratjuk, természetesen egyetemre is illenék járnia stb. De a párom szerint (ismétlem, engem meggyőzött, azért írom az ő véleményét), nem szupergyereket akarunk nevelni, hanem olyan embert, aki megállja a helyét a világban. És ez azt jelenti, hogy mindenhez fog érteni, akár főzni is fog tudni fiú létére, táncra is fog járni stb. Én mindig azt hittem, az a szupergyerek, aki azt a látszatot kelti, hogy ő mindenhez ért. De megkérdezte az imént a férjem, hogy szerintem ő szupergyerek? Ha elmegyünk táncolni, mindenki megdícséri (beleértve a férfiakat is), engem is lefőz a konyhában, jobban úszik bármelyik barátjánál, stb. Tehát szupergyerek hatását kelti. De nem tanult jól az iskolában, nem űz versenyszinten semmilyen sportot, tehát nem lehet rá azt mondani, hogy szupergyerek. Viszont a saját vállalkozásában sokkal jobban jár az agya, mint másoknak. Szóval ilyen gyereket akar nevelni a fiunkból. Az már csak hab a tortán, hogy én főzésre is szoktatom, barkácsolásra is szoktatom, angolul is fogok hozzá beszélni, stb. Nem szupergyerek lesz, hanem olyan ember, aki elboldogul a világban.

Remélem, érthetően írtam le.