Ez tényleg önzőség volt tőlem?

Hétvégén volt a kislányom 2 éves, a sógornőm pedig ugyanazon a napon 31. Két utcával laknak arrébb, ezért megbeszéltük, hogy együtt ünnepeljük, ne kelljen a család nem idevalósi részének ide is oda is menni, azt szeretjük, ha mindannyian együtt vagyunk. Szóval őnáluk úgy megy általában, hogy megérkeznek a vendégek, kapnak tortát és üdítőt, kávét, teát, és kész. Nálunk is így van, azzal a különbséggel, hogy én a gyerekeimnek tartok egy "tortás bevonulást": család énekel, én jövök a tortával, gyertyák égnek, aztán elfújja, felvágjuk, megesszük. Most úgy beszéltük meg a sógornőmmel, hogy minálunk leszünk, 11-re hívjuk a vendégeket, ő hoz egy tortát, azt felvágjuk és megesszük egy kávéval, aztán együtt megebédelünk mindannyian, majd ebéd után hozzuk be a kislányom tortáját. Így mindenki úgy ünnepel, ahogy szokott.

Aznap reggel díszítem a kislányom tortáját, mire nekemáll a férjem, hogy milyen önző vagyok, hogy ez a torta csak a kislányunké, és nem a nővéréjé is!? Ha itt ünnepeljük az ő szülinapját is, akkor neki miért nem csináltam tortát? Vagy legalább miért nem írom rá erre az ő nevét is? Mondtam, hogy ne vicceljen már, hát így beszéltük meg, és egyébként is, én igenis szeretném, ha a kislányomnak lenne SAJÁT tortája. Megbeszéltünk mindent a nővérével, és így állapodtunk meg. Na erre jön a duzzogás, meg hogy milyen önző vagyok. Aztán az "ünnepségen" minden úgy ment, ahogy megbeszéltük, de amikor hoztam be a tortát, és mindenki énekelt, akkor a férjem rá sem hederített az ölében ülő kislányunkra, csak a nővére kezét emelgette, hogy el ne felejtse senki, hogy neki is szülinapja van. A tortán ég két gyertya, a férjem meg mondja a nővérének, hogy az egyiket ő fújja el, mert az az övé! Szegény sógornőm is tiszta zavarban volt, mondta, hogy dehogy fújja. Komolyan, annyira rosszul esett! És még, amikor mindenki hazament, akkor is azt mondta a férjem, hogy mert ÉN milyen egoista vagyok, hogy amikor behoztam a tortát, akkor mindenki a kislányunkat ünnepelte, hát ő meg azt akarta, hogy a nővére is kapjon figyelmet, és én ezt sajnálom tőle, milyen önzőség már ez! Én pedig mondtam, hgoy nem értem, mégis mi a fenéért képzeli azt, hogy a nővére irigyelte a figyelmet a KÉT ÉVES kislányunktól, vagy hogy igényt tartott volna rá, hogy ő is elfújja a gyertyát a kislányom tortáján?! 31 éves, nem egy kisgyerek!!! Ráadásul ezt előre meg is beszéltük, semmi meglepő nem volt ebben a sógornőmnek!

Még most is nagoyn felhúzom magam rajta, hogy írom.

Most őszintén: egoista vagyok? Ez önző gondolkodás a részemről?