Aki szerint önzőség néha a nagyszülőre bízni az unokát hogy a szülők pihenjenek, kettesben legyenek, az miért gondolja így?

Szerintem az gondolja önzőségnek aki nem teheti meg, és irigy :) Legalábbis én ezt tapasztalom.

Nálunk a péntek este vagy az egész szombat van "kiadva" ezalatt egyik szülőnél vannak a gyerekek. Már babaként is otthagytuk őket pár órára, míg elmentünk moziba, vacsizni, vagy sétálni. Ezzel nincs az égvilágon semmi gond ha a nagyszülők is szívesen vállalják. Nálunk szerencsére ez megvan.

Mindenképpen megtérül a kettesben töltött időa szülők nagyobb eséllyel maradnak együtt ,agyermeknek kiegyensúlyozottabb légkörben telnek a napjai .

Aki szerint önzőség ,az azért teszi ,mert vagy nincsen gyermeke még,vagy nincsen lehetősége a párjával kettesben lenni és irigykedik azokra akik megtehetik ezt ,vagy pedig igen merev elvárásai vannak saját magára nézve is ,mert tévesen azt hiszi ,hogy saját magát és a párkapcsolatát teljesen háttérbe kell szorítania ha már van gyermek is .

Én, ha tudom, akkor otthagyom a nagyszülőknél.

Nem azért, mert teher a gyerek számomra, sőőőőőőőt!!!

Csak fél éven át hallgattam szüléstől kezdve, hogy sosem tudnak unokázni, mert amikor ráérnek, akkor a férjem itthon van és nyilván 3-ban szeretnénk lenni.

Mind a két részről dolgoznak a nagyszülők. Ha délután hazajön a férjem, akkor próbál pihenni 2 állás mellett is.

Én hétköznap 2× megyek a gyerekkel a nagyszülőkhöz 4-5 órára. Akkor beszélgetünk és unokáznak.

Szombat délelőtt pedig hol az egyik nagyszülő, hol a másik vigyázz a lányunkra.

Én ekkor rendszerint takarítok, főzök, családi életet élek. A férjem pedig lelkesen issza a szavaimat és segít mindenben, amit csak kérek.

Viszont sosem tenném meg azt, hogy a gyerekemet napokra a nagyszülők nyakába "rakom". Ugyanis, nem nekik szültem, hanem magunknak. Ők ezzel a rendszerrel - ami nálunk van - tökéletesen elégedettek.

Senki sem szenved hiányt.

5ös. Az ha több napra mennek a gyerekek miből más? :) Nálunk messze élnek. Évben 1-2szer használhatjuk ki az alkalmat mi is, és a gyerekek, nagyszülők is hogy együtt legyenek, mivel addig marad a telefont, vagy leszaladunk, 1-1,5 napra hétvégenként néha. Nyári szünetben ott vannak többször is egy hétre. Mivel mi dolgozunk, nem ülhetünk ott velük. De a nagyszülőknél jobban senki nem várja ezt az időszakot.

Te is úgy alkotsz véleményt, mint azok akik szerint önzőség akár pár órára is "lepasszolni" a gyereket.

Szerintem, aki ùgy gondolja, hogy önzősèg, az nagyon elvakult, ès csak a gyerek lètezik szàmàra, vagy irìgy.

Nàlunk nagyon jòl bevàllt a dolog, igaz csak havonta 1*van rà lehetősègünk, mert a nagyik messze laknak, de akkor mindig kihasznàljuk.

Sőt mi èvente 1-2 alkalommal hosszùhètvèzni is elmegyünk a fèrjemmel kettesben a csibèk nèlkül. A gyerekek mèg soha nem panaszkodtak, hogy hol a fenèben voltunk. :) mama, papa ellàtja őket tökèletesen, mindenfèle programot szerveznek ilyenkor, kiràndulàs, àllatfarm stb.

A gyerekeknek is jó ès Nekünk is.

5-ös vagyok:

Nem úgy alkotok véleményt. Mint írtam, mi is ott szoktuk hagyni a nagyszülőknél a gyereket, illetve hétközben is látják, tehát tudnak unokázni.

Azért nem hagyom nálunk napokra, mert:

A) Anyósomék 5 emelettel laknak feljebb. Felesleges lenne ekkora távolságban.

B) Anyámék 10 percre laknak.

Nyilván, ha több száz kilométer választana el tőlük, akkor játszanak a havonta X nap a nagyinál vagy, fél évente 1-2 hét. De, mivel ilyen kicsi a távolság mindenki feleslegesnek tartja, hogy a gyereket magához vegye több napon keresztül, amikor pár perc alatt haza tud gyalogolni, ha akar.

Egyébként meg, senkire sem tartozik milyen messze lakik tőlünk bármelyik rokon is. De azért leírtam, mielőtt még valamit félreértenél.

Nem önzőség, csak meg kell találni az egészséges egyensúlyt.

Tudok olyan nagyszülőkről, akik nem szívesen vállalják az unokákat. Persze nem mondják a fiataloknak, mert ők lelkesen jönnek-mennek, mozi, vásárlás, a mamáknak meg nem mindig van kedve, energiája a futkosó 3-4-5 éves gyerekekre vigyázni több órát. Ezt is meg lehet érteni.

Én tudom, hogy anyukám, anyósom mennyire terhelhető. Nem visszük túlzásba, hogy otthagyjuk a gyerekeket. Szerintem meg kell beszélni, és mindenki érzi a nagymamákon, hogy szívesen vigyáznak-e a gyerekekre.