Elítéltek ezért engem?

tényleg nagyon ráérsz ezzel.

egy férfinál máshogy vannak ezek a dolgok. te ismered a párodat de lehet h 5 év múlva is tök fiatalos lesz és jól tudna bánni egy babával..:)

Max ott lehet a baj ha ő maximálisa elzárkózik attól h gyereke legyen, de ezen se kell most rágódnod.

Mellesleg ott lennél a "jövőbeni" babátoknak te, fiatalos anyuka, jól kiegészítenétek egymást a pároddal..

egyébként az én anyukám 45 volt mikor szült engem, csak ketten voltunk és mégis normális -mondjuk:D - felnőtt lett belőlem:D.

szóval nem biztos h annyira tragikus lenne ha idősebb korában lenne a párod apuka..

Találkoztak már a szüleid vele?

Lehet h ha csak pl egy vasérnapi ebédet végigülnétek együtt a szüleiddel, megbékélnének.

A TITKOLÓZÁS nem jó.

előbb-utóbb elfogadják h a pároddal vagy boldog. na és ha tévedsz, és nem ő az igazi? Akkor mi van?? Ezt a szüleid se tudhatják előre akkor is mellényúlhatsz ha egy korodbelivel jössz össze.

A te életed, nyugtasd meg a szüleidet h érted h mik az aggodalmaik, de ragaszkodj ahhoz amit érzel a párod iránt.

Tulajdonképpen, nem tudok beléd látni vagy a jövődet előre megjósolni.

19 éves vagy, valószínűleg (nem biztos), változni fog a hozzáállásod.

Majd pár év múltán, mikor beindulnak az "ösztönök", és elkezded nézni a várandós kismamákat, vagy a babakocsis anyukákat, avagy az auchan bevásárló közpomtban a baba részleg mellett elmész, curcsa bizsergést fogsz érezni.

És egyre jobban szeretnél babát.

A párod nemzőképes, de a kora miatt nem biztos hogy tud majd focizni, vagy játszótérre menni vele. Vagy, ha 20 éves lesz addigra már 64 éves lesz ( feltéve, ha 3 éven belül lesz baba).

A korkülönbség kiütközhet, főleg ha ekkora.

Én nem ítélem el egyáltalán, csak van az a fránya biológia, ami a nőknél beindul....

Elmesélek neked valamit:

Volt egy szerelmem, aki 42 éves volt én akkor 22. Nagyon szerettem, tudattam vele, hogy én majd szeretnék gyermeket, ő is szeretett volna.

Gyönyörű volt a kapcsolatunk, legszebb hónapjaimat töltöttem vele akkoriban.

Együtt utaztunk, mindent együtt tettünk.

Egy nap telefonom felhívott, mikor érezte komolyodik a kapcsolatunk.

"Kiscsillag nagyon szeretlek, és féltelek téged...annyi minden áll előtted, hogy nem akarom tőled elvenni, és olyan csinálni ami lehet rossz lenne neked" így lett vége.

Mára megértettem, akkoriban úgy könyveltem el, hogy lerázott.

Ma úgy gondolom, hogy esélyt adott, és köszönettel tartozom neki.

Igaza volt.

35 éves a barátom és 21 hetes kismama vagyok.

Így is 10 év van köztünk, de ilyen harmónikus kapcsolatot nem tudtam elképzelni az a szerelem után.

A volt szerelmemmel mai napig tartjuk a kapcsolatot, és örül nekem /nekünk.

Szerintem, adj időt magadnak, párodnak... Nálad még az idő megoldhatja, de ha a párod intelligens, ad neked választási lehetőséget.

Sok szerencsét kívánok!

az a baj az ilyen nagy korkülönbségeknél hogy feltehetően valami pszichés zavar van vagy egyik vagy mindkét félnél és nem a hagyományos értelemben vett szerelem szökken szárba hanem valami elnyomott (szülőtől meg nem kapott) érzelem akar felszínre törni

amúgy te tudod hogy éled az életed

ez az utolsó de paraj hogy válaszolt pedig megkérték hogy ne írjon már senki

milyen emberek vannak