Mennyire vagytok önzetlenek a gyerekkel szemben?

Hát most elképzelem a szituációt: volt nutellás, meg lekváros palacsinta. Első nap megettük a nutellásat, látszólag az összeset, így másnap már "csak" lekváros volt, oké, hogy nem az a kedvenc, de azt is szereti. Úgy tudjuk mindannyian, a gyereket is beleértve, hogy nutellás már nincs. Aztán később észreveszem, hogy maradt egy darab mégis. Hát mit ne mondjak, valószínűleg én is megenném :)

Mondjuk pont az ilyen szituációk elkerülése végett én nem töltöm be őket előre, csak amikor a tányérra kerül :)

De amúgy ja, néha én is gondolok csak és kizárólag magamra, pl. ha elmegyek vásárolni, veszek csak magamnak csokit olykor, vagy ilyesmi.

Viszont a gyerek csokijából vagy más hasonló dolgából nem szoktam suttyomban enni, mert nem szükséges, ha kap valamit, rögtön kínálgat, sőt, ha két csokija van, azt is felajánlja, hogy az egyik legyen az enyém (ezt persze nem szoktam elfogadni, de ha ad egy harit, annak örülök).