Akik kampányoltok az abortusz ellen: mit tesztek, hogy könnyebb lennek a nehéz helyzetben lévő nőknek?

Én azt nem értem, hogy miért jönnek folyton az örökbe adással?

Ők már adtak örökbe gyereket?

Az abortuszt igenis ki lehet heverni lelkileg. Akkor nagyon rossz, de idővel jobb lesz. Nekem is volt, azt hittem, belehalok. De elég fiatal voltam. Utána megszületett a lányom, érettségi után.Én fősulira mentem, lediplomáztam, tök jó munkám van, jól fizet, és nagyon ritka, szóval így biztos a munkahelyem is. Aztán a kisfiam is megszületett. És tavaly védekezés mellett lettem terhes. Gondolkodtam ezerrel, mi legyen, sírtam, úgy voltam vele, hogy elindítom az egészet, hogy nem kell, és akkor még mindig meggondolhatom magam. (a lelkem mélyén éreztem, hogy nem tudná megtenni). Ekkor küldött el a doki uh-ra: ikrek. Sok sírás után eljutottam oda, hogy jöjjenek a babák.

Ha annak idején vállalom azt a terhességet, akkor nem valószínű, hogy le tudok érettségizni, nem biztos a fősuli sem, és a lányom sem lenne. Most melózhatnék valami gyárban, és írogathatnék ide, hogy nincs pénzem...

Akkor majdnem rámentem lelkileg, de így utólag azt mondom, jól tettem.

Az örökbe adás meg vicc. Kihordani egy gyereket, megszülni... Akkor az ember már arcot is köt hozzá, és az az, amit sosem lehet kiheverni, hisz ki tud együtt élni azzal a tudattal, hogy van 1 gyerekem, nem láthatom, mást hív anyának-apának...milyen lehet, hogy nézhet ki, mikor jelenik meg, hogy számonkérjen...

Akik most azt kérdezik, hogy az abortuszt fel lehet-e dolgozni, a válaszom: igen. Ez a múlt, lezárult már. Viszont egy örökbeadott gyerek sosem lehet múlt.

31: egyetértek! Nekem felháborító, hogy az örökbeadásról úgy beszélnek, mintha egy fölösleges kiskutya lenne az alomból, akit odaadunk egy szerető gazdinak.

Ez egy nagyon nehéz döntés, én nem ítélem el, aki örökbe adja a gyerekét, de ezerszer nehezebb döntésnek tartom, mint egy abortuszt.

"mintha egy fölösleges kiskutya lenne az alomból, akit odaadunk egy szerető gazdinak" Annak a fölösleges kiskutyának jó sora van egy szerető gazdinál. Viszont ha már a lyuknál agyonütik esélye sincs.

Egyszer valaki azt mondta, hogy a többi érdekében el kell vetetni. A többi érdekében? Nos akkor hazatérve kiválasszuk a gyerekek közül a legproblémásabbat és agyonütjük. Hiszen így megszűnik a probléma. Ha durvulunk, ám legyen.

És akkor meséld már el, hogy a kérdésre mi a válaszod? Azaz mit teszel te azért, hogy az aki nem megy végül abortuszra, az ne haljon éhen.. (mert mondjuk nem adja örökbe a gyereket mert nem bírja)???? Csak úgy érdekel...

Mert te megmagyarázhatod, hogy mi mindent megmagyarázunk, de közben te magyarázod, hogy egy 40 éves már klimaxol... Egyébként nem csak 1 ilyen példát ismerek, sőt volt már 52 éves ismerősöm is, akinek már unokája volt és úgy esett teherbe.. Persze a többség már igen klimaxol..

Örökbe adáshoz azt a gyereket ki is kell hordani. Van amikor már az is lehetetlen. Amikor két hétig feküdtem a kórházban infúzión mert a nagyobb gyerekem idő előtt akart megszületni, a 6 ágyas kórterem többi ágyán szinte naponta váltották egymást az abortuszosok. Hát nem volt közöttük megesett butus kis tizenéves, a legtöbb 25+ éves volt, többnek volt már 1-2 gyereke is. Sokan védekeztek, mégis becsúszott. Akkoriban ezt a "de mi védekeztünk" szöveget fenntartással kezeltem, a sors megviccelt: a második gyerekemmel úgy lettem terhes, hogy orvosi kezelés alatt álltam, és elvileg nem is eshettem volna teherbe. Ha nincs mögöttünk a családi segítség, akkor nem vállalhattam volna én sem, de nemcsak a gyereket, de egy terhességet sem, mert mennem kellett volna állást keresni. Az meg pocakkal nem megy, mondhattam volna az interjún, hogy: ó, ne zavarja a hasam, csak pár hét, megszülöm gyorsan és úgyis örökbe adom.... Hát persze, kapkodtak volna értem a munkaadók.

Én nem vagyok abortusz párti, nagyon örülök, hogy én megúsztam, de nem szólok bele más dolgába, nem fogom senkire ráerőltetni sem az abortuszt sem a gyereket, mert nem én leszek az, akinek fel kell hozzá kelni éjszaka és etetni meg ruházni kell. Nem tetszik az, hogy a nagy életvédők csak addig foglalkoznak valakivel, amíg az magzatként az anyjában van, szülés után meg dögölhet mindenki éhen, az nem számít.