Tényleg rossz anya vagyok emiatt?
A 2. gyerekemmel vagyok itthon, a nagy már ovis. Szeretnék még egy diplomát megcsinálni. Kinéztem, melyik legyen, kiszámoltam, hogy 4 félév alatt meg is tudnám csinálni, pénz is megvan rá, és annyit lennék távol itthonról, hogy minden szombaton reggeltől estig, illetve talán 2-3 alkalommal péntek délután is. Megbeszéltem a férjemmel, ő támogat, valamint a szüleink is vállalták, hogy ha kell segítenek, valamint a vizsgaidőszakban is vigyáznak rájuk napközben, ha tanulnom kell.
Tudom, hogy mit vállaltam, tudom, hogy lesznek nehéz napok, de mérlegeltem, és nem érzem úgy, hogy túlvállalnám magam.
Teljesen boldogan meséltem a barátainknak, ismerőseinknek, de annyira negatív válaszokat/reakciókat kaptam, hogy most nagyon elkeseredtem. Tényleg olyan ördögtől való dolog, hogy egy héten 1 napot az apja vigyázzon egy 9 hónaposra (akkor lesz annyi, mikor kezdeném a sulit), és egy 7 évesre? Tényleg sza.r anya vagyok, mert képes vagyok otthagyni az apjukra, meg a nagyszüleikre őket? Mindössze egyetlen napra egy héten? Ráadásul estére otthon lennék, legkésőbb alvásnál már velük vagyok. Ti elkezdenétek a helyemben a sulit? Vagy várnom kéne?
Dehogy vagy ettől rossz anya! Aki erre utalgat vagy fanyalog az csak irigykedik. Én most várom a második babát jövő hétre, a nagyobb 26 hónapos, és jövő februárban (de legkésőbb szeptemberben) el fogom kezdeni a szakjogászképzést, szintén 3 vagy 4 félév lesz. Az én kisebbem is kb. 9 hós lesz akkor, miért ne maradhatna az apjával a 2 gyerek, ezt nem is értem, ő is ugyanolyan szülő mint az anya...ugyanannyi joggal és kötelességgel. Jó anya vagy hogy gondolsz a jövődre is, szerzel még egy diplomát, így esetleg jobb lehetőségeid lesznek majd munka terén, jobb jövőt tudsz biztosítani a gyerekeknek is.
A nagyszülők meg csak örülnek (legalábbis nálunk) ha néha 1-1 napot náluk tölt a gyerek.
Szóval szerintem ne foglalkozz az irigyekkel meg fanyalgókkal, tedd azt amit elhatároztál, amit szeretnél. A férjed és család támogat, másnak meg mi köze hozzá. Ha valaki fanyalog amikor meséled neki hogy tanulni fogysz megint, akkor lehet rá utalni hogy köszönöd, de nem véleményt kértél, csak közöltél vele egy tényt.
Irigykednek. Én is főiskolát végzek a 2 éves ikreim mellett. Háztartás rendben van, főzök, takarítok. A gyerekek nem járnak bölcsibe, tehát minden rám marad. Én is láttam már irigykedést, vagyis negatív hozzáállást, de mindig azt mondom: Lehet utánam csinálni!
Nem vagyunk rossz anyák, a családunk miatt is tesszük ezt. Én azt tanultam, egy nő sem függhet egy férfitól sem, pláne gyerekekkel. Mindenki a saját sorsának a kovácsa, ez nagy igazság.
Ez tudod általában úgy szokott lenni, hogy aki irigy, az megszól emiatt. Irigy, mert neki nincs nagyszülői segítsége, vagy a férje nem segítőkész, vagy éppen pénze nincs a sulit megcsinálni.
Az igaz barát mindenben támogat.
Én is egy csöppet irigy vagyok, mert nekem sem pénzem, sem nagyszülői segítségem nincs, a férjem meg külföldön dolgozik, így örülök, hogy a napi teendőket meg tudom csinálni 2 gyerek mellett.
Nem baj, hogy hagyod a férjet is foglalkozni a gyerekekkel, csak közelebb hozza őket az együtt töltött közös idő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!