Mi a véleményetek arról, ha az anya hangulata jó, kiegyensúlyozott, akkor a gyermekeivel jobban tud törődni, ha pedig épp rossz passzban van akkor szr anya?

Nyilván a "szar" kifejezést kellett használni...

Egyértelmű, hogy igazán kiegyensúlyozott gyereket csakis kiegyensúlyozott, harmonikus lelkivilággal lehet nevelni. Ugyanis a nevelés abból áll, hogy a saját életvitelünket, természetünket adjuk át a gyermeknek. Ha valaki bizonytalan, rossz kedvű, unott, az hogyan nevelhetne egy vidám, egészséges gyereket?

Természetesen mindenkinek vannak rossz napjai és ezt te is tudod kérdező, nem kell ilyen sarkalatosnak lenni.

Az, hogy nagyon sokan így gondolják, főleg azok az emberek, akiknek nincs gyereke vagy van, de volt más is, volt segítsége is, aki néha segített.

Én azt azt gondolom, ha egy anya 24 órában folyton megfelel mindennek és mindenkinek és teljesen egyedül és arra nincs lehetősége, hogy néha egy kicsit kikapcsolódjon vagy kipihenje magát, akkor igen is rossz lesz a kedve, ingerültebbé válik, így előbb a plafonon van. És erre szokták a kívülállók mondani, hogy sz.r anya. Pedig nem az, csak nagyon nehéz neki.

Sz.r az én szemembe attól válik egy anya, aki pont nem törődik a gyerekével, hanem odavágja a mamának, papának és neveljétek, vagy aki tényleg nem igazán foglalkozik vele, hogy mi van a gyerekével. Nem játszik vele, nem beszélget vele, nem foglalkozik a lelkével, esetleg saját magának megad mindent, de a gyerekének nem. Ezektől válik a szemembe rossznak egy anya és nem attól, ha néha napján felmászik a plafonra a sok gondtól.

Na látod, erről beszélek. Te a kívülálló, ilyen tapasztalattal nem rendelkezők szemében rossz anya vagy.

Pedig nem vagy rossz, mert a gyerekedet szereted, egyébként foglalkozol vele, tanítod, de mivel neked nincs időd kikapcsolni, kikapcsolódni, már pedig ha valami állandóan működésben van, az előbb-utóbb lemerül, attól függ milyen erős benne az elem, de akár utóbb le fog merülni és nem fog tudni működni vagy úgy működni, ahogy kellene.

De ettől te még nem vagy rossz. Csak nagyon fáradt és kimerült.

Próbálj meg valakitől mégis segítséget kérni. Ha otthon van a párod, kérd meg, hogy legyen ő is egy kis időt a gyereketekkel, ami idő alatt te is ki tudsz kapcsolódni és fel tudsz töltődni és akkor újra lesz mindenhez erőd.

Ne foglalkozz másokkal! Gondoljanak, amit akarnak, a lényeget, az igazságot úgyis te tudod.

Te jó anya vagy.

Amennyire csak tudsz, szeresd a gyerekedet, mert nekik ez számít, a sok szeretet, a törődés és nem az, hogy ma kiporszívóztál-e vagy csak holnap fogsz. Vagy ma 3 fogásos kaját csináltál-e vagy csak 2 fogásosat.

Ez féligazság. Azzal egyet értek, hogy ha anyuka kipihent, jókedvű, több a türelme a kicsihez, az látszik a gyereken is. Ha valamiért lelkileg anyuka nem érzi jól magát, kevesebb lesz a türelme, és kihathat a gyerekre is. Ha ez időszakos, és anyuka felismeri, lehetőség szerint tesz ellene, akkor nem rossz anya, csak egy kimerült ember. Ez érthető is, hisz nem vagyunk gépek. Ahogy a szavaidból kiveszem, nálad ez a helyzet. Besokalltál, magad alatt vagy, és nem támogat a párod abban, hogy kikapcsolódj, de a kritikát kapod. Ettől nem vagy rossz anya. Mindenkinek vannak rossz napjai. Akkor lennél rossz anya a szememben, ha kiegyensúlyozottan, sem törődnél a gyerekeddel, nem játszanál vele, nem mesélnél neki, elintéznéd annyival, hogy nincs hozzá türelmed. Ha ez megszokott, állandó helyzet, akkor nem tartom jó anyának az illetőt, de ha időszakos, akkor még lehet jó anya. Külső szemmel egy-egy pillanatból nehéz ítélni, ezért ne foglalkozz mással.

Mindenképpen üdvös lenne, ha férjed belátná, anyának lenni non-stop munka, ahol nincs munkaidő, nincs szabadság, nincs hétvége, teljesíteni kell folyton. Ez csak úgy lehetséges, ha néha fel tudsz töltődni, egyedül lehetsz kicsit. Persze nem úgy, ahogy te, aki elmentél pár órára, majd kétszer annyi ideig gürcöltél, mire rendet raktál. Ha a férjed ezt nem látja be, nem tudd megkérni a nagymamákat, vagy nincs kisgyerekes barátnőd, akivel felváltva vigyázhatnátok egymás gyerekeire, míg a másik kikapcsol kicsit?