Tényleg rossz anya vagyok emiatt?

A 2. gyerekemmel vagyok itthon, a nagy már ovis. Szeretnék még egy diplomát megcsinálni. Kinéztem, melyik legyen, kiszámoltam, hogy 4 félév alatt meg is tudnám csinálni, pénz is megvan rá, és annyit lennék távol itthonról, hogy minden szombaton reggeltől estig, illetve talán 2-3 alkalommal péntek délután is. Megbeszéltem a férjemmel, ő támogat, valamint a szüleink is vállalták, hogy ha kell segítenek, valamint a vizsgaidőszakban is vigyáznak rájuk napközben, ha tanulnom kell.

Tudom, hogy mit vállaltam, tudom, hogy lesznek nehéz napok, de mérlegeltem, és nem érzem úgy, hogy túlvállalnám magam.

Teljesen boldogan meséltem a barátainknak, ismerőseinknek, de annyira negatív válaszokat/reakciókat kaptam, hogy most nagyon elkeseredtem. Tényleg olyan ördögtől való dolog, hogy egy héten 1 napot az apja vigyázzon egy 9 hónaposra (akkor lesz annyi, mikor kezdeném a sulit), és egy 7 évesre? Tényleg sza.r anya vagyok, mert képes vagyok otthagyni az apjukra, meg a nagyszüleikre őket? Mindössze egyetlen napra egy héten? Ráadásul estére otthon lennék, legkésőbb alvásnál már velük vagyok. Ti elkezdenétek a helyemben a sulit? Vagy várnom kéne?