A férjemet idegesíti ha sír a gyerek és nem tud tőle aludni hazaküldött a szüleimhez és nem tudom hogy adjak e ennek a kapcsolatnak még egy lehetőséget vagy hagyjam abba?

Ne menj haza, akkor sem ha hív. Ha szeretne titeket viszont látni, fogadja el, hogy a gyereknevelés nem mindig rózsaszín cukrostakony. Vagy ő csak akkor szereti a gyereketeket, ha az mosolyog? Állíts feltételeket, légy határozott és következetes.

Borzalom, komolyan, tényleg sajnállak.

Amúgy meg van füldugó, meg mehet a nappaliba is aludni, de hogy elköltöztet...

Sok érdekes családi helyzetről olvastam már itt az elmúlt 5 évben, de ez benne van a top 5-ben:((

Három gyermekünk van, voltak átüvöltött, hasfájós, nemalvós éjszakáink bőven, sőt rengetegszer egyszerre beteg a három gyermek, lázasak, hánynak, futkosunk hozzájuk a férjemmel együtt, felváltva...

Nem csak az én gyermekeim, hanem az övé is, ő is rengetegszer felkelt hozzájuk kisbaba korukban is. Másnap pedig ment dolgozni. Nem volt vitánk soha ebből.

Szerintem a férjed szégyellheti magát. Mit mondanak erre az ismerőseid, családod, barátaid? Én is szégyellném, hogy el kellett jönnöm, hogy ne zavarjunk...

Vannak sajnos ilyen emberek (és még csak nem is azt mondom, hogy csak férfiak), akik úgy állnak hozzá, hogy egy gyerek akkor jó, ha nincs vele semmi gond. Ha babáról van szó, akkor csak addig "jó baba", amíg nem sír, ha nagyobb gyerek, akkor csináljon meg mindent önállóan, lehetőleg ne is kelljen vele foglalkozni, attól jó a gyerek.

Pedig szerintem normális ember (legyen az akár férfi, akár nő) tisztában van vele már gyerekvállalás előtt, hogy a babák szoktak sírni. Ennek tudatában vállal gyereket. Nem kell mindenhez jó képet vágni, én sem szerettem sírásra ébredni, pelenkázni sem, kakás ruhát kimosni sem, és még sorolhatnám, de ezekkel tisztában voltam már előre, ennek tudatában vállaltam gyereket. A férjed úgy gondolta, hogy ezek a dolgok őt nem fogják érinteni? Nem csak neked, hanem neki is gyereke van, neki is meg kell tanulnia együttélni ezekkel a dolgokkal. Nyilván egy babát is arra kell tanítani, hogy felvegye az otthoni ritmust, de ha egyszer sír, akkor sír. Ha nagyobb lesz, majd nem fog sírni éjjel, addig meg ki kell bírni valahogy. És nem csak az anyukának kell kibírni. Amúgy nem is értem, hogy gondolta a férjed. Ő nem bírja elviselni a sírást, de a szüleid viseljék csak el? Az apának inkább lenne dolga elviselni a gyereksírást, mint a nagyszülőknek, nem?