Mi lehet a titka a jó anya-gyerek kapcsolatnak?

Itt szerintem szamit az is,hogy hany eves gyerekrol beszelunk.Ahogy az elozo hozzaszolo is irta,az anya mindenkeppen figyeljen oda a gyerekere,"legyen ott" a szamara,a hata mogott a kesobbiekben is.Viszont vigyazni kell,hogy ez a figyelem ne fajuljon nyomulassa,kemkedese a gyerek utan,hiszen foleg tinikent,ill. felnottkent idegesito,es olyan erzes,mintha a szulo mindenaron bele akarna szolni a gyerek eletebe.

De mindenek folott a legfontosabb dolog: a feltetel nelkuli szeretet.A gyereknek ereznie kell az elso perctol fogva,hogy az anyja mellette all,akarmi tortenjek is,nem kell neki megfelelni,nem csak akkor szeretik,mikor jo jegyeket hoz,es engedelmes,hanem barmi legyen a helyzet.Sose tunjon ugy a gyerek szamara,mintha a szuloi szeretetert meg kene harcolnia,vagy teljesitenie valamit,hanem legyen magatol ertetodo,mindenek felott allo tulajdonsaga a szulo-gyermek kapcsolatnak.

szerintem:

1. fontos, h éreztesse, h szeret

2. hallgassa meg a problémáimat, és adjon tanácsot

3. lehessek hozzá őszinte, legyen megértő, h ne kelljen hazudozni

4. jól lehessen vele beszélgetni

5. gondoskodó legyen

6. jó példát mutasson

21:46 teljesen körbeírta édesanyámat:) de fontos, hogy viszont én is, tehát én is éreztessem, hogy szeretem őt, megbízhasson bennem, és stb..

Mindenkinek olyan édesanyát kívánok, mint amilyen az enyém, a világon mindennél jobban szeretem. Még a legkényesebb dolgokról is tudunk úgy beszélgetni, hogy egyikünk sem érzi kellemetlenül magát!

22L

Főleg az anya aki ezt kialakíthatja, persze később, ha a gyerek nagyobb és addig nem volt jó kapcsolatuk, de a gyerek mégis bátor és kezdeményező, akkor a gyereken is sok múlhat. (Bár egy átlag gyerek jónak képzeli minden esetben az anyját, és ha nincs jó kapcsolatuk, azt hiszi ő az oka ennek. Közben ez nem így van. Minél nagyobb lesz a gyerek, annál inkább világos lesz számára a történet.)

Néhány fontos titok szerintem:

-Alap: Az anya csak és kizárólag akkor szül gyereket, ha szereti a párját és biztos benne, hogy mindig szeretni fogja. Aki eleve megfosztja a gyereket attól, hogy apja legyen, már nagyon sokat tett a gyerek és a kapcsolatuk ellen. (Sajnos a legtöbb nő versenyből és szokásból szül, nem szerelemből.) Ha van apuka, akkor a lentiek is egyszerűbben megvalósíthatóak.

-Az anya tanítsa sokmindenre a gyereket és játsszon vele.

-Az anya kérdezzen a gyerektől. Kezelje mindig úgy, hogy önálló ember és nem a tulajdona a gyerek.

-Megismerni akarja az anya a gyerekét és ne ráhúzni a szerinte ideális gyerek sablonokat.

-Beszéljen vele egész kicsi korától nyíltan bármiről. Az nem szokott működni, hogy mondjuk 14 vagy 16 vagy 18, stb éves korától beszél vele komoly dolgokról, mert akkorra már készek a gátlások...

-Az anya ne akarja, hogy a gyerek a ugyanolyan legyen, mint ő, ne akarja, hogy ugyanazt tanulja ugyanazt dolgozzon később...

Segítse a gyereket, hogy sok mindent kipróbálhasson és megtudják együtt miben tehetséges... Így sokkal több esélye van a sikeres életre.

-Szóval ne zárja kalitkába.

ilyesmik.........

Szerintem a kulcs azon van, hogy nem szabad egy nagyobb gyereket egész kicsiként kezelni. Amíg kicsike egy gyerek, akkor irányítani kell, mit szabad és mit nem. ez rendjén van, de amint elkezd nőni, az irányításból inkább tanácsadóvá és bizalmassá kell válni. Az én anyukám elfenekelt mikor kicsi voltam és rosszalkodtam. Aztán később nem akart irányítani, hanem maximum elmondta a véleményét, de azt csináltam amit akartam. És ha baj volt, bármit elmondhattam neki.

Szerintem nagyon sokan ott rontják el, hogy minősítik a nagyobb gyerek tetteit és viselkedését. Ezt nem szabad.

32/N