Ikres anyukák / kismamák . Mesélnétek nekem?

Hát ez elég tág kérdés. :) Órákon át írhatnék, mi érdekel pontosan?

A fiaim két évesek múltak. A terhességem fele teljesen normális, problémamentes volt, utána más sem volt, mint probléma, gond és baj.

Császárom volt, a kicsik 35 hétre születtek, egy hónapig voltak koraszülött osztályon.

A tejem elment, mire kikerültek inkubátorból, szóval mire szoptathatóvá váltak. A tápszerezés rémálom, az egész napot elvette, főleg mert kis súlyúak lévén napi 8x kellett etetni őket.

Kb. négy hónapos koruktól nyolc hós korukig aludták át az éjszakát, utána elkezdődött a fogzás meg minden más, azóta ismét éjszakai műszak (is) van.

Röviden ezek a válaszok a kérdéseidre, ha vmi bővebben érdekel, kérdezz.

Sziasztok! Én is ikres kismama vagyok, de még nagyon az elején járok, így bocs, hogy nem konkrétan a kérdésre válaszolok, csak mint érintett érdeklődő kérdezek. Kedves első válaszoló, milyen gondjaid voltak a terhesség második felében?

Kedves kérdező, mennyi idős terhes vagy?

Nekem a 27. hétig volt problémamantes a terhességem, az első időszakban szokásos hányinger-hányás rosszullétek nem voltak egyáltalán. Utána volt pár "nyugis" hónap, persze minden vizsgálatra elmentünk és gyorsabban nőtt a pocakom, mint 1 babával. Aztán jött a terheléses cukor vizsgálat, amikor kiderült, hogy határértéken van, utána 160 grammos CH diétára kerültem, amit könnnyedén be lehetett tartani, kaptam hozzá étrend mintát is a kórházban. Kaptam tüdőérlelő injekciót a 28. héten, hogyha a picik korábban születnének (34. hét előtt) akkor ne legyen gyenge a tüdejük. Az utolsó 2 hónapban hetente kellett laborvizsgálatra járnom. Végül a 36. héten születtek meg a gyerekek sürgősségi császárral, mert toxémáis lettem. A gyerekekkel minden oké volt, még be sem fordultak, egyáltalán nem indult meg a szülés. Az utolsó hetekben alig tudtam aludni, mindenhogyan kényelmetlen volt a fekvés. Persze futni, cipekedni sem szabadott már. Autót vezetni végig tudtam. Ha sokat ültem, megfájdult a derekam, hátam. 10 napot voltunk a kórházban, utána jöhettünk haza.

Nekem kevés volt a tejem, így kellett tápszerrel pótolni. Első 1 hónapban 8x ettek 3 óránként, hát az elég kemény volt! Ha van segítség, bátra fogadd el. Akár az etetésben, de főleg háztartásban, takarítás, főzés, bevásárlás, hivatalos ügyek intézésére, mert semmire nem lesz időd. Nálunk első 2 hónapban egy kiságyban aludtak. De csak az első napon aludtunk együtt (az egész család egy szobában), de 2. naptól a gyerekek a gyerekszobában, mi pedig a férjemmel a saját hálószobánkban. Éjjel keltem/keltünk fel, és mentünk a gyerekekhez, de nem aludtunk együtt. Az etetések között nekem szinte végig aludtak az első hónapban, keveset voltak ébren. Mivel tél volt, a teraszon levegőztettünk pár percet, aztén tavasztól minden nap mentünk le sétálni a parkba 1-2 órát. A babakocsiban mindig bealudtak.

Első vagyok.

A 23. hétig dolgoztam, kb. addig volt rendben minden.

Utána erősen vérszegény lettem és fájt a hasam, elgyengültem (Elevitet szedtem végig, de attól kedve volt külön vaspótlás).

Vmikor ez után lett csuklóalagút-szindómám, s ezzel sok álmatlan éjszaka. Semmit nem lehet vele csinálni sajnos, de Istennek hála, kb. 1-2 hónap múlva magától elmúlt.

28. héttől kezdtem egyre erősebben vizesedni.

30-32. hétre már olyan voltam, mint egy vízzel telt lufi.

Őrült magas lett a vérnyomásom, a pisim fehérjedús, tehát kialakult a toxémia. Az utolsó 1-2 hétben őrült viszketés jött rám, sajnos nem a bőröm, hanem epepangás miatt. Na ez az, ami a legrosszabb volt az egész terhességben, iszonyúan kész voltam tőle. A toxémiából pre-eklampsia lett, és sürgősségi császár. Istennek hála, mind megúsztuk.

Itt hozzátenném, hogy sok ikres barátom és ismerősöm van, akiknek nagyon szép, normális lefolyású terhessége volt, max. kicsivel előbb szültek a kelleténél, de hát a legtöbb iker előbb születik. Szóval aki még várja a babákat, annak ne az én történetem legyen a mérvadó, mert tényleg van ilyen és olyan eset is. Csak a jelekre kell nagyon figyelni, és szót kell fogadni a dokinak meg a testünk jelzéseinek.

Nálunk a kezdetektől külön szobában és külön kiságyban aludtak a fiúk. Ha együtt alszanak, nincs értelme a légzésfigyelőnek, ami pedig nekünk fontos volt, a zárójelentésre is rá volt írva, hogy ajánlott. Egyik babáknál kétszer volt durva riasztás (ő volt a kisebb súlyú), de szerencsére fel lehetett ébreszteni, s akkor már azonnal lélegzett.

Úgy tervezzük, hogy kb. iskolás korukig még egy szobában lesznek, a kistesó, akit most várunk, külön szobában. Utána viszont mindenkinek saját szobája lesz, nem akarom, hogy az ikrek túl nagy testvéri előnyben legyenek a kicsivel szemben.

Jó egészséget és minden jót kívánok a kismamáknak!