Tényleg "tutyimutyi" a férjem, csak mert segít a gyerekek körül?

Teljesen el vagyok keseredve, mert nagyon sokat piszkálják az ismerős férfiak, munkatársak a férjemet. Igazából ahogy látom őt nem zavarja, meg tudja védeni magát, de nekem már néha nehéz lakatot tenni a számra, hogy ne szóljak be nekik.

Például nálunk az a bevett szokás, hogy az apjuk fürdeti a gyerekeket, én meg addig a vacsit csinálom. Vagy néha előfordul, hogy hétvégén én alszom tovább, mert fáradt vagyok, és ő kel fel a gyerekekkel. Nem mindig, de néha így alakul, máskor meg ő alszik tovább. Igazából mi mindent megosztunk, a házimunkát is. Általában megvan azért, hogy ki mit csinál, de volt már, hogy azt mondta, hogy majd ő felporszívóz, addig én sétáljak egyet a gyerekekkel. Ezt mi nem érezzük cikinek, nálunk bevált, harmonikus a kapcsolatunk. Viszont folyton kapjuk a megjegyzéseket, hogy milyen papucs a férjem, meg hogy én lusta vagyok, mert ez nem a férfi dolga lenne. Nekem ez olyan rosszul esik. Pedig tanult, értelmes, normális emberek a munkatársai is, az ismerőseink is, mégis még mindig dívik ez az asszonynak a konyhában a helye hozzáállás. Mindenki úgy él ahogy akar, épp ezért nem értem miért kell cikizni a férjem, ha nekünk ez tökéletesen megfelel így. Tudom, hogy nem kéne foglalkoznom az ilyen beszólásokkal, de egy idő után azért már nehezen megy el mellette az ember. Ti mit gondoltok? Szerintetek is "papucs" az ilyen férfi? Vagy azért másoknál is van így?