Miért gondoljátok/gondolják sokan, hogy az anyagi biztonság és a szeretet kizárják egymást?

Erre én is kíváncsi lennék nagyon. Én is megkaptam már itt, hogy vegyem csak a drága vackokat a kölkömnek (szó szerint idéztem... ), majd úgyis csak a pénzem kell neki tizenévesen. Nem értem mire alapozzák ezt. Aláírom, hogy nem kell egy gyereknek se FP, se semmilyen nagyon drága játék ahhoz, hogy boldog, teljes gyerekkora legyen. Ez valóban azon múlik, hogy foglalkoznak-e azzal a gyerekkel. De nem értem honnan veszik, hogy én nem ezt teszem. Igen, kifejezetten jó anyagi körülmények között élünk, és ha már veszek valamit, és megtehetem, akkor igenis a drágább, de jobb minőségű játékot veszem. Ettől még ott ülök, és társasozom vele, vagy végignézem ahogy versenyeznek az autók, és szurkolok. Rajzolok vele, elmegyünk kirándulni, néha moziba is. Én úgy érzem törődöm a gyermekeimmel (a kicsi 3 hónapos, szóval vele még csak minimális szinten lehet játszani), és nem azért vagyok jó anya, mert drága játékokat veszek neki.

De attól még, hogy több pénzből élünk, mint a mai átlag magyar családok, még nem leszek sz.ar anya. És rosszul sem fogom érezni magam azért, mert szerencsésen alakult az életünk. Én elhiszem, hogy sokan nagyon kevés pénzből kell, hogy kijöjjenek, de nem szabadna azt gondolni, hogy akinek jobban megy, az csak a pénzt költi agyerekre, és nem is szereti.

Így van ahogy zabmester írja. Mert mindenki szeretné a fp játékot meg az ilyen olyan foglalkoztatót drága holmikat ruhácskákat megvenni a gyerekének és ha nem teheti valamibe kapaszkodni kell és könnyebb irigykedve beszólogatni annak aki ezt megteheti. Ennyi.

Ja és még kibővíteném: természetesen ez NEM AZOKRA vonatkozik akik meggondoltan saját elhatározásukból saját akaratukból elveik miatt nem vesznek drága játékokat vagy nem halmozzák el a gyereket(nem azért mert nem tehetik meg hanem mert elveikkel nem fér össze pl. az én tesómék akik 100 nmes budapesti belvárosi lakásban élnek nagyon jó körülmények között, egy szál babájuk van de nomád fílinget követnek:)) hordikendő bio ruha ami csúnya de nem szennyezi a környezetet, bio pelus, nincs autójuk és nem vesznek műanyag vackokat hanem a lányuk a mi 15-20 éves legóinkkal játszik, meg fa játékokkal házilag készített ezzel azzal, anyukájával együtt festegetnek pacsmagolnak egész nap stb.:))és nem azért mert nincs pénzük rá hanem mert ők így érzik helyesnek.

Amit írtam azokra vonatkozik akik ezen leállnak vitázni és leállnak beszólogatni annak aki másképp csinálja.

Tesómék nem állnak le ezen vitatkozni. Soha egy szóval se mondtak ilyet hogy én biztos kevesebbet foglalkozom a gyerekeimmel csak azért mert én meg megvettem a 3 funkciós műanyag triciklit szülinapra:D vagy a (óó micsoda botorság) hülye éneklő tanuló kutyát mert a lányom meg volt veszve érte a boltban (és azóta is egyébként pedig már 3 múlt).

Úgyhogy aki ilyenen nekilát vitázni meg levonni a konzekvenciát ennyiből azzal nem is érdemes vitázni és értelmet keresni a kritikájában.

Irigység, dac, ő nem teheti meg és így, hogy legyártja ezt az ideológiát könnyebb neki megemészteni a dolgot.

Én őszintén sajnálom őket, most is látom itt a kérdést, hogy 14 ezer valami facsúszda és olcsóbb kéne, meg valaki írta, hogy nem próbálja ki, ha nem jön be, mert olyan drága (és be volt linkelve valami 4 ezer forintos dolog), mert ezekre mi úgy nézünk, hogy drága? Ez? Néha nem is értettem, hogy de miért nem veszik meg a gyereknek. Én nem úgy nőttem fel, hogy néznem kellett az árakat, meg mi se nézzük szerencsére ilyen helyzetben vagyunk, meg más kategóriát tartunk drágának.

Néha mikor vendégségben vagyunk, vagy a szüleim is mikor voltak, akkor szoktunk csodálkozni, hogy alig van játéka a gyerekeknek... Nekem rengeteg volt. Még anno beleülős kisautó is meg minden, amiket akkoriban alig lehetett beszerezni. És ugyanúgy foglalkoztak velem, sőt. Nekem oviba se kellett járnom, csak nagycsoportba, mert az muszáj volt...

Én nagyon ragaszkodok a szüleimhez a mai napig, imádom őket, nagyon szeretjük egymást. Hülyeség, hogy ha a gyerek sok mindent megkap, meg drága dolgai vannak, akkor nincs szeretet, meg boldogság. Dehogy nincs. Ugyanúgy van, mint bárhol, max. az a különbség, hogy nincs feszültség az anyagiak miatt...

NÁlunk is sokminden van- szerintem túl sok is, de három fiu van, én nagyon ritkán veszek nekik bármit is, de szülinap-karácsony-húsvét-gyereknap stb.... mindig van alakom, amikor mamák, ismerősök stb ajándékot hoznak. Szóval mondhatom, hogy rengeteg játékunk van.

De ettől függetlenül nagyon sokat játszunk a gyerekekkel. Én nagyon sokat legózok, építek, társasozok velük, apjukkal hot wheels autóvereny van, és esétnként igazi hancúrozás, birkózás, ugrálás, futkározás a folyosón, bujocska... olyan fius dolgok. Férjem nagyon sokat dolgozik, reggel 6kor már nincs otthon este 6kor ér haza, akkor megvacsorázik, és onnantól csak velük játszik, lefürdeti őket, és mesét olvas- lefeketeti őket. Utána nekiül és éjfélig dolgozik.

Én pedig napközben vagyok a 2picivel, a 3., oviban ha nincs szünet, vagy nem beteg. Korán kelek, megfőzök és napközben együtt játszunk, ha lehet ki is megyünk.

VAn olyan ismerősöm, akire igaz az amit leírtál, de én sosem vettem magamra.

Nekem nagyon boldog szeretetteljes gyerekkorom volt, a mai napig imádom a szüleimet. nem mondom hogy luxusban éltünk, megvolt mindenünk, és nagyon sokat foglalkozott velünk a pedagógus anyukám. nagyon szoros a kapcsolatunk- remélem, hogy én is így nevelhetem fel a gyerekeimet.

Kedves utolsó!

És a testvérdéknél azért nem játszottak/játszanak azzal a gyerekkel, mert sok pénzük van? Vagy szimplán csak azért, mert nemtörődöm/rossz szülők? Mi köze az anyagiaknak ahhoz, hogy ki milyen szülő??? Én ezt nem értem... Basszus nem akarok hencegni, de annyi pénzünk van, hogy ha akarnám nem kéne egyikünknek sem kétszer felvenni ugyanazt a ruhát (ettől még felvesszük, és tényleg nem nagyképűsködni akartam, csak hogy lássátok már be, hogy a pénz az jó ha van, mert nagyon sok idegeskedéstől mentesít, de attól még nem minden) szóval van mit a tejbe aprítani, és igen, drága, jó minőségű játékokat veszünk a gyerekeknek, de én basszus minden nap órákat játszom a nagyobbal, sokszor csak színezünk, vagy homokozunk, hintázunk ha jó idő van, és ebben max annyira számít a pénz, hogy nem kell azon idegeskednem, hogy miből veszünk holnap zsemlét, vagy hogy nem gürizem halálra magam a két gyerek mellett, hogy megéljünk.

Elhiszem, hogy sokan napról napra élnek, elhiszem, hogy nehéz mindent megadni a gyerekeknek, amit szeretnétek, de attól én még nem vagyok egy fokkal sem rosszabb anya, mert gazdagabb vagyok. Szerencsésebb vagyok, igen. (más kérdés, hogy tettünk is azért rengeteget, hogy idáig jussunk, de ez mindegy) De nagyon sok olyan anyuka is van, aki nem tud drága játékot venni a gyerekének, meg még foglalkozni sem akar vele érdemben.

A gyerekkel való játék az nem pénzkérdés. Az hogy van pénz nagyban megkönnyíti az életet, és elhiszem,hogy böki a csőrét annak aki hülyére dolgozza magát kevés fizetésért, hogy ő miért nem adhatja meg a gyerekének azokat a drága játékokat, de attól még az nem az én hibám, és nem az anyagi helyzet alapján kéne megítélni azt, hogy ki milyen jó, vagy rossz anya. Mert láttam én már olyat, hogy 100 forintos boltban vették a játékot a gyereknek, mert arra volt csak pénz, aztán még soha le nem ült az anyja a gyerek mellé rajzolni. De azért én vagyok a rossz anya, mert FP játékot veszek... :/