Kidobnád vagy küzdenél?
vsz. nem ezt akarod hallani, de számomra egyértelmű lenne, hogy kidobnám, ne haragudj... és ha a küszöb alatt visszamászna szavaid szerint, akkor újra kidobnám...
Nekem fontos, hogy fel tudjak nézni a férjemre, és ilyenre nem tudnék...
Ha a gyerekkel foglalkozik, meg jó apa és neked is sokat segít meg azért még megvan a szerelem akkor szerintem még van esély arra hogy a kapcsolatotok újra felerősödjön, szerintem a férjed is rájött arra hogy jobban jár veletek.
Én még adnék neki 2 hetet ugye új év új élet még van esély arra hogy jóra forduljanak a dolgok.
Ha szereted, harcolj érte.
Gondold végig, mi hiányzik neki a kapcsolatotokból, és add meg neki.
szerintem olvastalak és írtam is a családi kapcsolatokba már.
Sajnálom, hogy még nem látszik rendeződni
Simán túl tud rajta lépni a férjed, ha kicsit is szeret titeket.
Ami elromlott nem kell rögtön kidobni, meg is lehet javítani.
Én a te helyedben kicsit túllépnék a méltóságodon, megbántottságodon és küzdenék már a gyerekek miatt is és főleg, mert szereted.
Van egy kis időd a szülésig, legyél rajta, hogy visszahozd a régi tüzet (mert utána a baba jobban lefog foglalni), csináljatok közös programokat, legyen sokat a lányával, érezze, hogy szükség van rá.
Hozd vissza régi lényedet, legyél olyan, mint mikor megismert.
Simán rendbe lehet hozni. Egy házasságért dolgozni kell, aki mást mond az hazudik.
Sok sikert és kitartást nektek!!
Huhh, ez nehéz kérdés. Sajnos egy ilyet nagyon nehéz megválaszolni amíg az ember nincs benne tényleg a szituációban :(
Azt hiszem én erőt vennék magamon és kidobnám. Hogy miért? Mert hosszú távon sokkal károsabb lenne számomra és a gyerek(ek) számára erőltetni ezt a kapcsolatot, mintha megpróbálnék túllépni rajta. Persze ezt nehezebb elhatározni és tartani magam hozzá, de azt hiszem megpróbálnám.
Ha ilyennel állna elém, szerintem soha többet nem tudnék bízni benne. Sosem tudnám, hogy mikor van épp megint viszonya titokban. Megmérgezné a kapcsolatunkat, nem tudnék vele többet boldog lenni. És ez számomra fontosabb, minthogy mennyire nehéz a gyerekekkel egyedül.
köszi mindenkinek (nem én pontoztam) és igen, már olvashattátok párkapcsolat témakörben. Eddig én is azzal értettem egyet, akik azt írták, 2 kicsi gyerek, meg kell (sőt tudom hogy meg lehetne) menteni, de tegnap kinyögte, hogy én bármit változtatnék (és teszem is), ő belül nem akarja ezt a lányt elengedni és mi van ha 10 tanácsot adóból 10 az eszével dönt és mindenki boldogtalan aki az eszével dönt csak mindenki színlel és nem mondja ki hogy adott szituációban a szív-es döntés lett volna helyes és mindenkit befolyásolnak a körülmények (X év házasság, gyerek), na meg persze a lány szerinte mindig engedné hozzánk gyerekezni blablabla. Ha nem lennék terhes, elővettem volna a büszkeségemet a méltóságommal karöltve és engem sem hatott volna meg a későbbi lapos kúszás sem (1. válaszoló), de tegnap még gondoltam a babára is a hasamban, így viszont semmi remény. Nem a bizalomról van szó és nem a megbocsátásról, nem lenne gyomorideg reggelente ha látnám hogy ezen így ilyen körülmények között is túllépett és a családját választotta, mert nem csalna meg. Egyszerűen itt egy 5 hónapos szerelem felülírt sok-sok évet, rengeteg nehézséget, amit közösen megéltünk, kitörölte az összes érzését irántam és még az sem hatja meg hogy 2 gyereke van/lesz.Teljes agymosás. Az apja pontosan ezt az utat járta és belebukott,együtt él alkoholistaként egy barátjával hogy ki tudja fizetni a lakbért és ünnepekkor részegen hívogatja a két gyerekét hogy mentse a kapcsolatot.
Mindent tud már a témáról ami elmondható, de nem tud felnőni a feladathoz, amikor meg felnő azt már nem én fogom végigasszisztálni. És ez a kudarcélmény szörnyű, nem kívánom senkinek. Boldog új évet lányok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!