Szerinted milyen körülményekre lehet felelősségteljesen gyermeket vállalni?

Akkor amikor késznek érzed magad a szülővé válásra.

Én így szültem: férjemmel kapcsolatunk 4. évében, 30 évesen albérletbe minimálbérrel, 0 Ft megtakarítással, de ha vártunk volna sem lett volna jobb az anyagi helyzetünk.

Boldog vagyok, hogy megszületett a gyerekünk, sosem az anyagiakat néztem az életben, hanem az emberi értékeket, ebben pedig nem szenvedünk hiányt.

Akik mindenkit lepontoztak miért nem írják meg, hogy a minimum az 5 szobás hitelmentes ház, a minimum havi bevétel 1 millió körül van, stabil, kiépített karrier... Mert gondolom azért lett mindenki lepontozva, mert nem az anyagiakat emelte ki ELSŐSORBAN...

Mi 4 éve voltunk együtt, mikor született az első fiunk, stabil munkahellyel, közepes keresettel, megtakarítással, viszont albérletbe szültem, sőt most a második gyerek is albérletbe érkezik. Felelőtlenek vagyunk? Lehet....

De nem hónapról hónapra élünk, szaporítjuk a megtakarításainkat, hogy minél kevesebb hitellel tudjunk házat venni majd.

Az én véleményem szerint az sem felelősség teljesebb nálunk, aki minimálbérre vett fel sok-sok milliót 30 évre, és itt irogat minden hónap 30-án, hogy mikor jön már a családi...

Ott a pont az utólsónál....

Egyébként sokan a lepontozók közül meg se születtek volna, ha az ő szüleik is így gondolkodtak volna annak idején... Vagy itt mindenki palotában született és magánrepülővel hordták óvodába? Akkor viszont nem értem, tényleg miért van kiírva minden hónap elején legalább tíz különböző formában, hogy megjött-e már a családi pótlék.....

Ha a mi példánkat nézem, akkor semmilyen feltétel nem volt optimális a gyerekvállalásra, mégis egy boldog család vagyunk :)

9 hónapja voltunk együtt, amikor véletlenül terhes lettem a fog.gátló mellett. Tehát stabilnak nem volt éppen mondható a kapcsolat és a vágy sem volt meg a gyerekre :)

Mindketten a szüleinknél laktunk még, én hónapról-hónapra éltem, mert a kocsihitelemet nyögtem, a többit pedig elszórakoztam. A párom akkor egy 3 milliós motort vett, amivel hétvégente túrázni jártunk, de szerencsére neki volt egy kis megtakarítása.

25 évesek voltunk akkor, középfokú végzettségünk van, én pedig akkor kezdtem egy új melóhelyen, vagyis ilyen alapon nekünk kb. a Taigetosz alján lett volna a helyünk, már a mai felfogás szerint :)

De itt vagyunk, immár 4-esben, saját gyönyörű 90 nm-es lakásban (1,5 év hitel van még rá), van 2 autónk (igaz, az enyém céges) és havi fél milliós bevételünk, mert én is dolgozom már 1 éve (ott, ahol a terhességem előtt kezdtem).

És persze szeretjük egymást és a gyerekeket, vagyis egy boldog család lettünk :)

Ez is olyan fura. Van olyan 15 éves aki a legnagyobb nyugalommal szüli meg a gyerekét és mégse kell nélkülözniük, senki nem lesz beteg. Én meg olyan szinten félek a felelősségtől. Már a pénz beosztása is elég nagy teher nekem. Eléggé félek a bizonytalanságtól, hát még hogy egy kisember élete függ tőlem...

Néha eszembe jut h jó lenne 30 éves koromra egy baba, házasságban, végzettség nem számít ha van biztos munkahely, akár albérletbe, ja persze megtakarítással de elképzelhetetlennek tartom. Nem a külső körülmények a legfontosabbak, hanem a felelősségvállalás, hogy ki mennyit mer.