Három illetve többgyerekes Édesanyák, Édesapák! Mik a tapasztalaitok?

Nekünk is úgy volt hogy 1 és 2 között fel se tűnt a különbség vagyis míg pici volt a kisebb addig evett aludt mosolygott semmi gond nem volt szinte mintha ott se lett volna:) A nagyobbam már akkor is problémásabb volt, de nem jobban mint mikor egyedül volt.

Aztán a kisebb is elkezdett járni majd dackorszak jött na akkor húzós volt (2 év van köztük) és pont így megszoktuk hogy 2 gyerek van, nagyjából belerázódtunk amikor kopogtatott a harmadik (nem tervezetten védekezés mellett).27 hónap van a 2. és 3. között.

Na hát itt már (szintén nincs semmi segítségünk, csak mi vagyunk a férjemmel) voltak holtpontok és olyan hetek hónapok amiknél csak azt kívántam hogy teljen az idő.

A nagyobbammal sem lett olyan arányban könnyebb mint azt egy 5-6 évestől várná az ember ( gyógyped gondozásra szorul nem súlyos a dolog de azért jóval több energiát igényel ő mint egy átlag 6 éves).

Jóval több időbe telt míg rendeződtünk és most is vannak katasztrófális napok, amikor folyamatosan beteg valamelyik vagy mindhárom egyszerre és mondjuk még én is elkapom tőlük, a patikáig alig bírok elvánszorogni stb.

Az ilyen napoknál nagyon "lent " vagyunk de aztán persze egyre jobb és jobb máskor meg.

A férjem amiben csak tud segít de nagyon sokat is dolgozik tehát van hogy bármennyire is szeretne segíteni fizikailag nincsen itt még csak a városban sem, mert másodállása más városban van.

Elég nagy teherbírásúnak mondom magam de akkor is azt vallom hogy jobb egy kicsit nagyobb korkülönbség legalább a 2-3 között. Hogy a nagyobbak kicsit önállóbbak legyenek.

Szerintem az a legfontosabb, hogy mindketten szeretnének-e a 3. babát. Ha hezitáltok, ha bizonytalanok vagytok, akkor szerintem inkább még várjatok vele (ha nem sürget az idő vagy egyéb tényező). Persze van, akiknél váratlanul érkezik a baba, akkor már kész helyzet van, és akkor el kell dönteni, mi legyen.

Ha van segítség, az szerintem nagyon hasznos, nálunk anyukám (nagyi) sokat segít, de a férjem is maximálisan kiveszi a részét a gyereknevelésből. Ettől függetlenül nagyon sokat kell szervezni, pl. programokat, időbeosztást, ki mikor hová megy, milyen feladatok/teendők vannak. Valakinek mindig észnél kell lenni a családban, fejben kell tudni tartani a dolgokat, hogy ne legyen káosz. De persze mindezt jó hangulatban, rugalmasan, valamennyire lazán, hogy ne olyan érzéünk legyen, mintha egy kiképzőtáborban élnénk :-)

Nekem nagyon fárasztó időszakok voltak, pl. amikor még nagyon picik, a gyakori etetés, éjszakai kelések miatt, úgy, hogy közben nappal is talpon kell lenni és tenni a dolgomat, a következő nehezebb, amikor a legkisebb is elindul, de a nagyobbak még nem elég önállóak, viszont mindenki másfelé akar menni, mást csinálni. 2 év körül jön a hiszti korszak... stb. szóval minden korosztálynak van nehézsége. 5-6 évtől viszont a "nagyok" látványosan önállósodnak, akkor már ők szívesen segítenek, így megint könnyebb.

A későbbi időszakot nem tudom, ott mi még nem tartunk :-)

Ha az anyára marad minden feladat otthon, azaz háztartás + 3 gyerek nevelése, akkor egy idő szerint abba bele lehet fásulni, belefárad az ember, ki kell belőle néha mozdulni, én ezért írtam a segítséget. Nagyi helyett persze ez lehet más személy is, sógornő, nagynéni, barátok vagy akár bébiszitter is.

(Nálunk 3 gyerek van, többet nem tervezünk)