Szerintetek én kombinálom túl, vagy valóban van alapja a félelmemnek?

Nagyobbik gyermekem 6 éves, nagycsoportos. Tipikusan az a gyerek, aki magától nem rosszalkodik, de minden butaságba belevihető. Valamint nagyon közvetlen kisfiú, évekbe tellett, mire leszoktattam, hogy nem megyünk oda minden ismeretlenhez dumálni, nem hívjuk meg a csövest, hogy nálunk van egy üres szoba, stb... Most már ilyenért nem kell szólni neki.

Viszont hétfőn mesélte, hogy az egyik kis csoporttársával beszélgetett arról, hogy hol lakunk, meg mi van a házunkban, ilyesmik. Akkor ennek nem is tulajdonítottam különösebb jelentőséget. Tegnap este azonban megpróbáltak betörni hozzánk. Nem voltunk itthon, mint utólag kiderült, ezt is mesélte a fiam. Szerencsénkre a riasztó megszólalt, szóval "csak" egy ablakunk bánja a dolgot!

Ezek után ötlött az eszembe, hogy ez talán nem véletlen egybeesés, és kikérdeztem a fiam, hogy miket kérdezett pontosan ez a másik kisfiú tőle. A válaszok alapján az jött le nekem, hogy lehet, hogy ezért kérdezgette a gyereket a csoporttársa. Pl nem értem hogy egy 6 évesnek miért lenne fontos, hogy hány tv-nk van. Viszont bizonyítani persze nem tudom, és lehet, hogy tényleg csak véletlen egybeesés, de én most tiszta frászban vagyok. Túlkombinálom? Szólnom kéne az oviban, hogy ez történt. Szerintetek hülyének néznének, ha ezt így előadnám? Mit tegyek? Komolyan nem tudom mit gondoljak, de már félek itthon lenni egyedül a kicsivel! :(