Az anyukák miért féltik ennyire a gyerekeiket az állatoktól?

Csak a saját fiammal kapcsolatos dolgokról tudok nyilatkozni. Két éves, állatimádó kölyök. Viszont még kicsi, hiába magyarázzuk neki, mi az, hogy finoman bánni az állatokkal. Mindig mutatjuk, hogyan kell simogatni, de ő egy interaktív játéknak látja a kiskutyát, nem érző lénynek. Ráadásul anyósomék nagytestű, szelíd kutyáját nyúzhatja, hiába magyarázom, hogy nem szabad.

Idegen kutyáktól én is féltem, mert ha nem ismerem a jószágot, nem tudom, milyen reakciót vált ki belőle, hogy két kis mancs nekiesik gyömöszkölni.

Nem a baciktól féltik a mamák, hiszen egy láthatóan rendezett kutyától nem lesz semmi gond, inkább az ismeretlenség a féltés oka.

Nekem egy csivavám van és egy 2 éves gyerekem. Mindig is kutyákkal és macskákkal éltem, imádom az állatokat.

Itthon a kislányom folyton a kutyán lóg és a család többi tagjánál is. Ismerem azokat az állatokat, tudom mikor féreghajtózták, be vannak e oltva stb...

Viszont ha lent vagyunk az utcán, én sem engedem a gyerekem a sétáló kutyák közelébe, mert elég egy óvatlan pillanat, és már bele is kap a kezébe.3 kilós 35 kilós tök mindegy. Nincs ráírva, hogy helló én harapok, vagy helló én nem harapok.

Ha leviszem a kutyát, igyekszem olyan helyen sétálni vele, ahol nincsenek gyerekek, vagy ha van is, nem engedem a gyerek közelébe. Egyrészt, néhány anyuka tényleg nagyon hisztis, másrészt meg nem szeretnék semmi galibát. Pedig gyerekbarát, szófogadó 3 kilós kutyám van.

A kutyánk egy ágyban alszik velünk, de a gyerek ágyára nem ugorhat fel, nem fetrenghet a szőnyegén, mert hullik a szőre és nem engedem, hogy a gyerek abban aludjon. Ennyi. Imádom az állatokat, ha nem így lenne, nem lenne nekem sem, de egy kisgyereket igen is félteni kell.

Nem tudom, miért féltik. Nekem 3 gyerekem van, makk egészségesek, és már születésüktől kutya, és macskák vannak mellettük. Együtt is aludtak, alszanak a mai napig a macskával, macskákkal. A tisztán tartott állattól nem kap el egyik gyerek sem semmit, totál értelmetlen a gyerekek túlzott féltés.

Egy szabály viszont van. Idegen kutyához kérdés nélkül nem nyúlhatnak, a kutya gazdáját meg kell kérdezni, hogy lehet-e simogatni. Ha igen, szabad a pálya. Ahogy te is írtad.

3-as vagyok.

Amúgy nekünk is van kutyánk. Kettő is. Igaz kicsik, de nem az agresszív fajta. Két yorki. ők mindent elviselnek, patyolat tiszták, és, mint az köztudott, nem hullik a szőre se. 1.7 és 2,2 kg-osak. De én semelyik utcai kutyához nem engedem oda. Amikor én kicsi voltam, engem nem féltettek, simogattam a kutyákat, egy olyat, akiről azt mondták szelíd, hát megharapott és be se volt oltva, úgyhogy tetanusz sorozatot kaptam. Az egyik rokonom pedig megvakult a fél szemére kutyaürülék miatt. Ilyenek vannak. Ezek után ne csodálkozz.

Eltekintve egy két hisztérika anyukától (ismerek ilyet is), a félelem reális.

A környékünkön sok gazdi úgy sétáltatja a kutyáját, hogy se szájkosár, se póráz. Egyik anyukára rászólt az egyik gazdi, hogy fogja meg a totyogó gyerekét, mert a kutyája harap. Azért hol élünk, vadasparkban???? Persze ő nem fogta volna vissza a kutyát, holott van külön kutyafuttató. Ő sétáltathatja póráz nélkül a harapós kutyát, de anyuka fogja meg a gyereket.

Az, hogy minden kutyasz.r, az egy dolog, sajnos hozzászokik az ember, hogy egy parkos környzetben is a gyerekkel kell üvölteni, hogy vigyázz, ne lépj oda, gyere ki a fűből, vigyázz előtted a kaki, stb. Láttam kutyakakit közvetlenül a bölcsőde bejáratánál és az egyik babakocsilejáró közepén - tehát ahol épp anyuka lépdel.. Görkorcsolyázni szintén olyan, mintha szlalompályán lennénk. Ez sem segíti a megértést a szülők részéről.

Egyszer a kisebbik gyerekemet raktam be a babakocsiba, a nagy mellettem állt (2 évesen), egyszercsak azt láttam, hogy zuhan be a sárba. Egy össze-vissza rohangászós vizsla lökte bele, ami nagyon jól jött, mert a gyerek tiszta kosz lett, mi meg mentünk volna épp el.

Vagy ott volt a dán dog, amelyiket szintén póráz nélkül sétáltattak - jámbor jószág volt, de a kapun úgy robbant ki, mint a rakéta. És akkor magyarázd meg a gyereknek, hogy amikor egy nála nagyobb hatalmas állat rohan felé, akkor nem bánt a kutyuli.... Te nem f.snád össze magad, ha veled egymagasságú állat - amelyiket nem is ismered - rontana rád, még ha békés szándékkal is???

Egyszer amikor ez a kutya az alvó kicsihez a babakocsiba dugta a fejét, akkor anyukám elhúzta a kocsit: mi volt a gazdi reakciója? Bokán rúgta az anyukámat. Na akkor elkaptam még a parkban, üvöltöttem vele mint az állat, volt is folytatása, mert fel akartam jelenteni, jött mint a kisangyal bocsánatot kérni. (akkor még egy házban laktunk)

Aztán meg csodálkoznak, hogy a gyerek fél a kutyáktól. Sokszor nem a szülő neveli ezt bele, hanem a rossz tapasztalatok miatt lesz bizalmatlan a szülő és a gyerek is.

A másik az, hogy idegen emberekkel sem szoktam összecimbizni, úgyhogy idegen kutyákkal sem szoktunk, amelyiket nem ismerem, hogy szereti-e a gyerekeket, hogy be van-e oltva, stb. Ismerős kutyát simogathatnak, megvan a környéken hogy kiét lehet nyúzni és ölelgetni, a többit meg nem fogjuk végigtapizni.

Egyébként meg ezek a gazdik sem engedik oda a saját kutyájukat bármelyik ismeretlen kutyához, nem véletlenül. Ők akkor nem kutyafóbiások, csak a szülő, aki a gyerekét nem engedi oda az ismeretlen kutyához?

Én is megértem,hogy az én gyerekeim nem mindenkinek szimpatikusak, ha megyünk valahová nem mindenki ájul el tőlük és mondja hogy de éééédesek, néhány gazdi is feldolgozhatná, hogy nem az ő kutyulija a legszebb és legcukibb másnak. Nekem van pl. kedvenc fajtám ami szerintem csodaszép és van olyan, amitől kifejezetten undorodok. De néhányan személyes sértésnek veszik, ha pl beszállunk a liftbe és amikor a kutyája mászik bele a csomagomba, rángatná ki a cuccokat, nyáladzik a kenyérre, ugrál a sáros mancsával a tiszta nadrágomra vagy a gyerek kabátjára (amit ki sem tudok mosni másnapra,mert mi nem kutyasétáltatáshoz vagyunk öltözve), akkor elhúzódok. Én sem engedem, hogy a gyerekeim más ruháját összekoszolják, a csomagjait feltúrják, a kutyát is lehet nevelni, vannak akiknek sikerül. Általában viszont azok a gazdik vannak megsértődve, akiknek nem...

Őszintén! Idegen kutyától, akit sétáltatnak az utcán, én is féltem. Na nem a fertőzések miatt, mert abból többet szerez be a gyerek, ha beteszem mondjuk egy tesco-s bevásárlókocsiba!

Inkább attól, hogy a gyerekem még nem tudja,hogy mit szabad, és mit nem egy kutyával. A kutyás sem ismerem, és a kettő pont elég ahhoz,hogy féltsem egy ilyen szituációban!

És abban igaza van az egyik válaszolónak,hogy szájkosarat és szinte egy kutyán sem látok soha!

Lesz kutyánk, ha a gyerek már érett lesz rá, mert szeretem én is az állatokat, de más egy saját kutya, vagy mondjuk a szomszéd kutya, akit ismerek, ő is ismeri a gyereket, meg más egy idegen kutyus.

El azért nem cibálom az utcán, de tény,hogy túl közel sem engedem. Megmutatom,hogy ott van egy vau-vau és ennyi!