Nem fura olyan nevet adni amit aztán egyben eredeti formájában sosem fogunk használni valószínű csak a becézetén szólítjuk majd?

Már van egy lányunk és egy fiunk, most várjuk a 3.babát, nem kérdezzük/kérdeztük a nemét, mert lényegében mindegy. A fiunk és a lányunk nevével úgy jártunk hogy a fiunk neve becézhetetlen igazából, így mindig a teljes néven van szólítva ez egyrészt jó mert mindenki tudja hogy az a neve nincs félreértés. Másrészt meg nem olyan jó mert emlékszem hogy kicsi korában szinte vagy 2 évig nem is a nevén hívtuk, hanem vmi becenéven (Nyuszkó, Manó vagy ilyesmi)mert annyira komoly volt a név egy édes pici gyerekhez. Utána is a bölcsi miatt kezdték el a nevén hívni, nem is nagyon értette hogy hozzá szólnak eleinte.

A lányunknál meg úgy jártunk hogy a név eredeti változatát egyáltalán nem használjuk csak a becézetét ami meg olyan mintha egy külön név lenne tehát a rendes nevén senki se szólítja akkor meg mi értelme volt azt adni. Ebből is van félreértés jócskán mert így meg ezt a nevét amin mindenki szólítja szokták felírni megjegyezni múltkor is volt ebből egy kavarodás mert ugye papírjaiban meg a valódi neve szerepel. Most nem szeretnénk így járni de már megint egy olyan lánynév tetszik aminek csak a becézete tetszik viszont azt nem tudjuk adni mert egy tagú rövid vezeték név és ez egy pici rövid 3 betűs becézet. Ugyanez van a fiú névvel is, hosszú utónevet gondoltunk/ találtunk de megint csak több névnek is a becézete ahogy szólítanánk és eredeti nevén meg sose. Nem tudom mi lenne a jó megoldás.