Él valaki úgy, hogy 4-en alszanak egy szobában? Újszülött, a szülők és a kistesó.

Én mondjuk amiatt szeretnék nagyobb lakásba költözni, hogy ha megszületik a kicsi, hagyja éjjel a nagyot aludni. Sajnálnám szegénykémet, ha neki is minden éjjel fel kéne ébrednie a sírásra. De például barátnőméknél 2 szoba van, mégis az újszülött kicsit anno nem a saját szobájukba rakta, hanem a gyerekhez. Én ezt nem értettem, ha nem muszáj miért kell kitenni ennek a nagyobbikat? A kicsi miatt abszolút nem aggódnék, mert a fiam tudja mikor lehet zajongani és mikor nem. Ez ösztönösen így alakult nála egészen kicsi korától fogva, talán pont azért, mert egy szobában voltunk. Már 1 évesen is, ha mentünk valahova, ahol egy pici baba épp aludt, csak sutyorogva motyogott és síri csöndben játszott. Én inkább őt sajnálnám, ha esetleg kialvatlan lenne. Ugyanakkor azt mondom, ha nincs más megoldás, az se tragédia. AZ ember képes megtanulni szelektálni a dolgokat álmában is. Például a férjem legnagyobb sírást, hányásos vírust, köhögést is képes átaludni (végülis én kelek fel), reggel meg csodálkozik, mikor mesélem mi volt éjjel.

És kert van? Vagy ez lakás? Mert nálunk az a szerencse, hogy van hatalmas udvar, kert. Illetve a fiam az oviban kijátszhatja magát. Nézd, néha én is rosszul érzem magam amiatt, hogy kicsi a hely. De az embernek mindig abból kell kihoznia a legjobbat, ami van. Ráadásul én úgy érzem, csak én szeretnék a 3,5 éves fiamnak külön szobát, meg én sajnálom néha, hogy nincs neki. De valójában őt ez marhára nem zavarja. Ha lenne külön szobája, nyilván akkor is állandóan a nyakunkon lógna, elvégre kisgyerek, ott szeret lenni, ahol a szülők. Más lenne a helyzet, ha elmúlt volna már mondjuk 10 éves, mert akkor zavarhatná a dolog. De hidd el: amíg kicsik, nagyon is élvezik, hogy együtt vagytok.