Kedves Szülők! Milyen az, amikor belecsöppen az életetekbe egy újszülött?

Soha nem érzed úgy, hogy kialudtad magad, röviden ennyi, nekem ezt volt a legnehezebb megszokni.

Én nem vagyok az az érzelgős, ömlengős típus, párom sem az, az első gyerek születése előtt már 8,5 éve együtt voltunk, azóta már eltel 11,5 év, úgyhogy ezen a téren nincs gond.

De változtam nőből csak anyává.

Belecsöppenni nem csöppen bele, mert mire érkezik (9 hónapra gondolok), teljesen természetessé válik a jelenléte, az elején a terhességnek meg nem jelent nagy változást, mire jön a változás, poci, stb addigra természetes volt Őőő :) Hát Ő a legnagyobb Ő. :) Ez biztos.

:))

Kevesebb az idő egymásra, amikor az elején még sokat alszik nappal is, az más, később már szinte egész napos "program" a pici, amikor ott van Apa, örülsz, hogy segít valaki, és nyugodtan csinálhatsz ezt-azt, hogy nem kukkolod folyton a babát.

De a világ legjobb dolga, egy örök kapocs köztetek, és mikor rátok mosolyog, egy csoda, a ti csodátok, ami nagyon....szóval nagyonerősösszetartozás érzést ad...

Ennyi időm volt, de erről regényt lehetne írni :)

‎"Akinek a testében otthont talál egy, a tér-idő világán túlról érkező lélek, annak kialakulnak olyan különös képességei, amelyek nélkül talán eleget se tudna tenni az anyaság feladatának. "

Müller Péter

fáradtság, derékfájás, alváshiány, idegeskedés hogy minden rendben van e, jól van e, jól alszik e, nem e beteg, jól fejlődik e:)

viszont a legnagyobb öröm a világon! szerintem!

csatlakozni tudok az előttem szólóhoz:) nagyon szépen leírt mindent:)

A kérdésre: Hááát, nagyon furcsa! Nekem egyáltalán nem lett a világ legtermészetesebb dolga 9 hónap után. Én kb két hónapig nem tudtam felfogni, hogy van egy új "lakónk", és hogy család lettünk! Az első hetek-hónapok nagyon gázak voltak, azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány, és hogy vajon miért is akartam én gyereket. Ezt teszi a fáradtság, a tapasztalatlanság, a bénázás, a sok kudarc (szoptatás, időbeosztás) az elején. A lényeg, hogy egyáltalán nem tudtam, mivel jár ez, hiába mondták, nem fogtam fel. Tényleg az van, hogy semmi nincs úgy innentől, ahogy én akarom. Nem alhatok, pisilhetek, tévézhetek, netezhetek akkor, amikor én akarok, mert lehet, hogy neki épp akkor van szüksége rám (és tényleg épp akkor), ezt nekem nehéz volt megszokni.

Persze nem mindenki így éli ezt meg, vannak született anyák, nekem a környezetemben sem volt soha kisbaba, kisgyerek.

Mindamellett imádom, én is szerelmes vagyok belé!

Ő olyan öröm, olyan szerelem, akit nem unsz meg, akiben nem csalódsz (egyelőre :-) ) Mindig meglep valamivel (új képességek), mindig megnevettet, mindig kedvesen és őszintén mosolyog rád.