Budapesti kismamák, szülők válaszolnátok pár kérdésemre?

Mindig átadták a helyet héven, villamoson!

Mindig jött valaki, aki szó nélkül fogta a babakocsit, levitte, felvitte a lépcsőn, vagy fel, le segítette a hévről, buszról!

Minap is a boltban álltam sorban 4 éves lányommal, kabátban annyira nem látszik hogy terhes vagyok, de simán előre engedtek a 4 éves miatt is!

Nekem nincsenek jó tapasztalataim. Villamosoztam terhesen. És a végén, mikor még idegbecsípődésem is volt, és alig bírtam járni, de a kórházba menni kellett, akkor én kértem helyet magamnak. Ritka volt, mikor átadták.

Babakocsi felrakására ill. lerakására azért volt segítség, de van amikor azt is kérnem kellett, de sosem mondott senki nemet.:)

Terhesen nem adták át a helyet szinte sose. De ha rosszul voltam, és kifejezetten megkértem valakit, akkor mindig felpattantak. Babakocsinál is hasonló - maguktól nem, de kérésre igen.

Viszont ha hordozóban volt rajtam a gyerek, akkor szinte minden alkalommal átadták a helyet.

Pocakkal egyáltalán nem voltak előzékenyek a vajúdást megelőző egy-két órában, 40 hetesen is álltam a buszon, úgy mentem haza.

Gyerekkel már előzékenyek szerencsére, de nem igazán értem, hogy mi ez a különbség. Főleg azt nem, hogy a pocakos irányába miért nem tartják ugyanezt fontosnak.

XVIII.kerület, illetve belváros. Pocakosan szinte mindig átadták, babakocsival egyelőre még nem próbálkoztunk. De sajnos legtöbbször az idősek voltak azok, akik észrevették, hogy tolatok. A fiatalok, mint az alvajárók.

Viszont még sosem szórakoztam tömegközlekedés során ilyen jól, mint anno pocakosan. Előfordult pl. hogy egy-egy vérmesebb idős néni felállította a fiatalokat. Vagy hogy felszálltam az egyáltalán nem zsúfolt villamosra (szinte mindenki ült, egy-két ember álldogált). Odaálltam egy fiatalember felé, szembe vele, ugyanazon oldalon egy idős néni ült. Elkezdett morogni, persze a fiatalember nem kapcsolt. Majd felszállt egy anyuka egy karon ülő babával és egy 3 éves forma kislánnyal. A néni nem bírta tovább, átadta a helyet. Az anyuka leültette a kislányt, s így álltunk hárman egymás mellett: az anyuka, karjában a pici babával, a néni, s én 8 hónapos kismamaként. A néni folyamatosan, egyre hangosabban morgott, mi meg csak mosolyogtunk az anyukával. De előfordult, hogy én álltam fel pocakosan a 80 éves bácsinak, mert olyan öregnek és elesettnek tűnt.