Mi együtt laktunk 6 évig velük.
Csúnya vége lett, és egyáltalán nem bánom, hogy már külön vagyunk. Nem nyomaszt a megfelelési kényszer, amit mindig éreztem velük kapcsolatban.
Abszolút!!
Mind anyukámról, mind apukámról elmondhatom ezeket, és nem csak most hogy lassan 30 leszek, hanem egész életem során így volt. Persze voltak tini lázadások, de akkor sem akarták letuszkolni a torkomon a saját akaratukat, hanem terelgetni próbáltak a helyes irányba, ami mindig sikerült is nekik. :)) És ezt soha nem tudom nekik eléggé meghálálni, és bízom benne, hogy ugyanezt át tudom adni a saját gyerekeimnek is.
Anyukámmal napi szinten beszélek, pedig majdnem 300 km-re költöztem tőlük, és ugyanolyan jó a kapcsolatunk, mint azelőtt, mai napig elmondhatom neki minden bánatomat, gondomat, elmondja a saját véleményét mindig, de soha nem utasít vagy irányt, és általában elfogadja a döntéseimet, ha nem, akkor sincs harag, de elmondja, hogy nem ért velem egyet. Soha nem voltak ilyenből súrlódások.
Anyám egyáltalán nem tisztel minket. Gondoltam is, amikor olvastam a cikket, hogy ha elolvasná, szerintem azt gondolná, hogy adja vissza diplomáját, aki ekkora marhaságokat ír, hogy neki nincs beleszólása a gyerekei életébe.
A férjem szülei igen, ők tisztelnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!