Miért érzek irigységet, amikor barátnőim, ismerőseim a második babával dicsekednek?

Azt nem tudom, miért vagy irigy, hiszen neked is lehetne, magad döntöttél úgy, hogy nem lesz. Amely döntést egyébként teljesen megértek, de talán gondolhatnál arra, hogy később mégis vállalkozol majd még egy gyerekre. Sokakat ismerek, akik a nagyobbik gyerek iskolás korában szülték a következőt. Na nem azért mondom ezt, mert egy iskolással már kevesebb gond van, ám az tény, hogy ezek másféle gondok, és így könnyebb egy kicsivel is foglalkozni.

Elgondolkodtatott az, hogy „…és nagyon sokat kapok miatta…” – ez mit jelent? Nem lehet, hogy mégsem a saját döntésed ez, hanem azoké, akiktől „sokat kapsz miatta”?

Szia!

Nem irigykedek hanem szomorúságot érzek,hogy nekem még várnom kell,de ennek ellenére,örülök,hogy neki már jöhet a 2.,3. baba.Nem volt könnyű a babszületése utáni 3 hónap,voltam én is a mélyben,nem volt tervezve a fiunk és nehezen viselem a változást stb.Már nagyon vágyom egy 2. babára,kisfiam lassan 2 éves,de anyagi okokból legalább még 1-2 év mire bele kezdhettünk a babaprojectbe.Állandóan babaruhákat nézek,nézegetem hol mi olcsóbb.

Azért,mert szíved mélyén vágysz egy második babára.Lehet most még nem vagy rá felkészülve,de szeretnél idővel.

Nehéz volt a lányommal 5 hónapos koráig,minden éjszaka 4X kelt,utána 10 hónapos koráig 2X.Rengeteget kínlódtam,azért,hogy legyen tejem,nehezen gyarapodott a súlya,a szülés meg kész rémálom volt,20 óra vajúdás-nem akarnak császározni-sok oxitocin-kitolásnál leesik a szívhang-császár.1 éves kora után volt könnyebb.Tudtam,hogy én ezt még egyszer NEM.3.szülinapja előtt 1 nappal pozitívat teszteltem:) És boldog voltam,akartam,és tudtam,hogy úgy ahogy a lányomért ő érte is mindent megteszek.7 hónapos a pici.Vele már minden más volt.Tudtam mit kell csináljak,kevesebbet izgultam,a szoptatást is lazán fogtam fel,és a szülésre is tudatosan készültem.3 hónapos kora óta végigalussza az éjszakát,és még tejem is van,5 óra alatt megszületett.A nagylány lassan 4,5 éves,és csuda jó nézni,ahogy szereti a picit:)

Eléggé összegyűlt benned a keserűség. A szomszéddal ne foglalkozz, neki is meglehet a saját baja. Nagyiddal pedig olyankor ne foglalkozz, amikor ilyesmiket vág a fejedhez. A pia beszél belőle. Ha te tudod, hogy jó anyukája vagy a kislányodnak, hogy sok minden jóra tanítod, szereted, akkor peregjen le rólad az ilyen. Az meg ne legyen "kifogás", hogy senki nem tanította meg neked, hogy kell babával foglalkozni. Nekem sem, és gondolom, sokak nem tudták, míg babájuk nem lett. Hiába van anyukám, azt mondta, ő bizony már sok mindent elfelejtett, nem akar nekem butaságokat vagy ódivatú dolgokat mondani (eldobható pelus még nem volt, hozzátáplálás teljesen más volt, stb.). Szóval sokan kezdtük - majdnem - nulláról, és belejöttünk. Ahogy te is. Láthatod a kislányodon, hogy jól működsz édesanyaként. (gondolom)

Viszont nem ejtettél még szót a párodról. Pedig nem mindegy, hogy van-e, ha igen, akkor ő mit mond.