Hogy lehet kiölni az irigységet magamból?

4. vagyok újra: gyakorlatban nálam ez kb. így fest (a példa tán hülye, csak az érhetőség kedvéért írom):

1. Azt gondolom, hogy hű, de jó az ismerősünknek, mert az ő gyerekeit folyton viszik mindenfelé a nagyszülők, nekem bezzeg senki sem segít sosem! Milyen igazságtalanság ez!

2. De tényleg olyan jó neki? Ja, hogy megcsalja a férje fűvel-fával? Azt is irigylem tőle? Valóban irigylem az ő életét így? Naná, hogy nem!

3. Hm, de jó is nekem, hogy nem csal meg a férjem fűvel-fával. :)

Nyilván ez olyannal nem működik, akit nem ismer az ember (mondjuk egy dúsgazdag olajsejkkel), azonban hidd el, ha megismernéd, róla is kiderülne, hogy bár mindene megvan, van mellé egy kis aranyere/rákja/depressziója stb., szóval nem is irigylésreméltó. :)

Ez nem válasz a kérdésedre, csak az én tapasztalatom az irigységgel.

Én is nagyon gyakran irigy tudok lenni másokra. Próbálkozom ezzel a pro kontra mérlegeléssel, de sokszor csak arra jutok, hogy valóban van okom irigykedni. És ilyenkor így érzek :D

[link]