Vállalnál/szülnél úgy babát hogy tudod 6-7 hónapos korában biztos vissza kell menned dolgozni?

Igen, vállalnám így is. Egyébként minél kisebb, annál könnyebben szokja meg, hogy más is vigyáz rá. És azt sem mondanám, hogy külföldön, ahol szintén csak pár hónapot vannak otthon az anyák (van, ahol még ennyit sem), mindenki részmunkaidőben megy vissza dolgozni. Magasabb beosztásban lévő anyák pláne nem tehetik meg, hogy épp csak pár órákat dolgozgassanak, nagyon hamar elvárják tőlük, hogy újra száz százalékban hozzák a korábbi teljesítményüket.

Biztos nehezebb így JÓL csinálni a dolgokat, minden téren helytállni, ehhez nagy szükség van arra, hogy a két szülő segítse egymást, de nem lehetetlen.

Igen vállalnám így is, nem ezen múlna a gyermekvállalás...

Édesanyám aki egyébként óvónő, mikor bátyámat szülte szintén visszament dolgozni, mikor 6 hónapos volt, muszáj volt, kellett a pénz.

Azt meséli, hogy mikor engem szült, már el sem tudta volna képzelni, hogy bölcsibe adjon ennyi idősen, sőt, 1 évesen sem bírt, mert nagyon rossz volt, hogy a mozgásfejlődés egyes lépéseit nem ő láthatta először, bölcsiben kezdett mászni, járni tesóm...

Ez biztos rossz érzés, de én ettől még nem mondanék le a gyerekről, hiszen nem csak ennyiről szól az egész...

Inkább ne kelljen szükséget szenvednie a gyerkőcnek...

Én is úgy voltam vele, ameddig lehet szeretnék itthon lenni a kislányommal.

Az élet sajnos másképp alakította...

A férjem munkanélküli lett, hirtelen kellett döntenünk.

8 hónapos volt a kislányom, amikor visszamentem dolgozni.

Rettegtem, hogy mindenről lemaradok... Első szavak, első lépések, az új "tudományok".

És milyen érdekes az élet. Az első lépéseit akkor tette meg, amikor itthon voltam. Az első szavait akkor kezdte mondogatni, amikor itthon voltam.

Nagyon nehéz, az biztos. De sajnos manapság már az élet gyakran megváltoztatja az álmainkat.