Miért érzi mindenki, hogy joga van beleszólni az életünkbe? Nagyon boldog vagyok, mert mostantól bármikor teherbe eshetek a 4. babánkkal, igen a 4. el.

Bővebben. Van 3 gyerekünk. 2 volt a terv de aztán a harmadik meglepetés babaként jött és már mikor terhes voltam, úgy voltunk vele hogy na akkor ha nagy család akkor tényleg legyen nagy család, és meglátjuk hogy megy 3-mal és vállalunk 4.et is. Én 34 vagyok a férjem 37. A legnagyobb gyerekünk 7 éves (fiú) 5 éves a lányunk, és 19 hónapos a kicsi fiunk. A férjem jól keres viszonylag és vannak hiteleink igen. Lakáshitel, autóhitel de soha senkitől nem kértünk még 7 év alatt egy forintot se. Nagyszülőkből 2 él de őket is még néha ( a testvéreinkkel felváltva) nekünk kell támogatni tehát ők sem segítenek ki (ezt csak a tények ismerete matt írom, nem azért hogy elvárom hogy akár ajándékot a gyerekeknek karácsonyra vagy szülinapra hozzanak de nem szoktak soha.)

És mindenki kiakad ha megtudják hogy teljesen tervezetten várjuk a 4.et (ugye azt nem tudni mikor sikerül vagy sikerül e egyáltalán). Merthogy van hitelünk, meg mert a lakásunk csak 65 nm, meg mert ennyi időt itthon akarok ülni, meg mi lesz később. Én ezzel úgy vagyok, hogy elhiszem hogy másnak unalmas otthon "ülni" de én szeretem hogy mindenre van időm, hogy el tudom látni a háztartást, a gyerekeket. A lakás valóban nem nagy de bármikor elköltözhetünk ha úgy gondoljuk, de nem gondolom úgy szeretem ezt a lakást a környéket, nem okoz bennem semmit hogy 1 szobában van 2 gyerek és a másikban lesz még 2 és van egy viszonylag nagy nappali.

Van mikor sakkozgatunk a pénzzel és nem járunk télen síelni nyáron külföldre de később még bármi lehet.

Ha csak "csendben hülyének néznek" az még annyira nem is érdekelne, de folyton szóvá teszik.

A vesztünkbe rohanunk? A mai gyerekek tényleg elvárják hogy minden luxussal körül legyenek véve és évente x szer járjanak nyaralni? Én szüleim se voltka milliomosok, a férjemé se mégis kamasz és fiatal felnőtt korunkban mentünk amerre szemünk látott, megoldottuk az utazgatást, az egyetemet, a tanulást. Tudom ez AKKOR volt 10-15 éve.

Kezdem magam szégyellni és arra jutottam ha sikerül a 4.baba el se mondjuk senkinek csak mikor már látszik. vagy tényleg annyi a megoldás hogy bunkón kiosztok mindenkit hogy foglalkozzanak már a saját életükkel?