Miért érzi mindenki, hogy joga van beleszólni az életünkbe? Nagyon boldog vagyok, mert mostantól bármikor teherbe eshetek a 4. babánkkal, igen a 4. el.
Bővebben. Van 3 gyerekünk. 2 volt a terv de aztán a harmadik meglepetés babaként jött és már mikor terhes voltam, úgy voltunk vele hogy na akkor ha nagy család akkor tényleg legyen nagy család, és meglátjuk hogy megy 3-mal és vállalunk 4.et is. Én 34 vagyok a férjem 37. A legnagyobb gyerekünk 7 éves (fiú) 5 éves a lányunk, és 19 hónapos a kicsi fiunk. A férjem jól keres viszonylag és vannak hiteleink igen. Lakáshitel, autóhitel de soha senkitől nem kértünk még 7 év alatt egy forintot se. Nagyszülőkből 2 él de őket is még néha ( a testvéreinkkel felváltva) nekünk kell támogatni tehát ők sem segítenek ki (ezt csak a tények ismerete matt írom, nem azért hogy elvárom hogy akár ajándékot a gyerekeknek karácsonyra vagy szülinapra hozzanak de nem szoktak soha.)
És mindenki kiakad ha megtudják hogy teljesen tervezetten várjuk a 4.et (ugye azt nem tudni mikor sikerül vagy sikerül e egyáltalán). Merthogy van hitelünk, meg mert a lakásunk csak 65 nm, meg mert ennyi időt itthon akarok ülni, meg mi lesz később. Én ezzel úgy vagyok, hogy elhiszem hogy másnak unalmas otthon "ülni" de én szeretem hogy mindenre van időm, hogy el tudom látni a háztartást, a gyerekeket. A lakás valóban nem nagy de bármikor elköltözhetünk ha úgy gondoljuk, de nem gondolom úgy szeretem ezt a lakást a környéket, nem okoz bennem semmit hogy 1 szobában van 2 gyerek és a másikban lesz még 2 és van egy viszonylag nagy nappali.
Van mikor sakkozgatunk a pénzzel és nem járunk télen síelni nyáron külföldre de később még bármi lehet.
Ha csak "csendben hülyének néznek" az még annyira nem is érdekelne, de folyton szóvá teszik.
A vesztünkbe rohanunk? A mai gyerekek tényleg elvárják hogy minden luxussal körül legyenek véve és évente x szer járjanak nyaralni? Én szüleim se voltka milliomosok, a férjemé se mégis kamasz és fiatal felnőtt korunkban mentünk amerre szemünk látott, megoldottuk az utazgatást, az egyetemet, a tanulást. Tudom ez AKKOR volt 10-15 éve.
Kezdem magam szégyellni és arra jutottam ha sikerül a 4.baba el se mondjuk senkinek csak mikor már látszik. vagy tényleg annyi a megoldás hogy bunkón kiosztok mindenkit hogy foglalkozzanak már a saját életükkel?
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Szerintem inkább attól fél a család, hogy mi lesz, ha x év múlva egyiktek beteg lesz, esetleg munkanélküli (neadjisten mindketten egyszerre?) Mert akkor szokott jönni a feketeleves, nem akkor, mikor minden rendben van, mindenki egészséges és apuka jól keres :)
De a ti dolgotok, ne is hagyjátok hogy más beleszóljon. Más is nevelt fel már sok gyereket.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
"Dehát ha így nézzük hogy mindketten megbetegszünk és munkanélküliek leszünk és éhhalál fenyeget akkor nem csak 4 gyerekünk hanem ha csak 2 lenne az is ugyanúgy veszélybe kerülne...tehát ezzel az erővel egy gyereket se vállalhattunk volna hiszen egy gyerekünket se nevelné fel jó szívvel se a nagyszülő se senki."
Az igaz, viszont az is igaz, hogyha valaki mégis lesz (akár egy új társ anyukának, apukának, vagy valamelyik keresztszülő, nagyszülő lép be a képbe, mint eltartó segítség), akkor nagyon nem mindegy, hogy ősszel 2 gyereknek kell új ruhatárat venni, vagy 4-nek.. vagy cipőt... vagy befizetni a kirándulást, angolt, úszást, egyebeket. Szerintem a legtöbb ember sajnos "pénzben" tud gondolkodni, és a gyerekekkel köztudottan nem kicsi korukban van a legtöbb kiadás, hanem középiskola és az az utáni korban, amikor már nagyobb a valószínűsége, h munkanélküli lesz az ember, vagy beteg...
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
Szia!
Előre is elnézést, de én egy másik perspektívából közelíteném meg a kérdést, mint az előző hozzászólók. Mégpedig a gyerekek szemszögéből. Nagy családban felnőni egyszerűen fantasztikus. Ezt csak az érzi, aki ebben nőtt fel. Nekem 3 testvérem van, és soha, de soha nem éreztük, hogy le kell mondanunk bármiről is. Soha nem volt könnyű a szüleimnek anyagilag, de úgy neveltek bennünket, hogy az értékrendünk más volt. Becsülettel felneveltek minket, és a mai napig fantasztikus az, hogy ott van a 3 felnőtt testvérem a családjukkal, akikre mindig számíthatok. Szerintem nagyon gáz, hogy még Te érzed magad kellemetlenül, ha ebben a világban be mersz vállalni sok gyereket.
ERRE INKÁBB NAGYON-NAGYON BÜSZKÉNEK KELLENE LENNED! :)
Igen egyébként nekem is 2 testvérem van a férjemnek is és náluk mondjuk nem annyira jó a kapcsolat köztük de anyósomat-apósomat elnézve ez nem meglepő. Anyósom állandóan panaszkodik hogy hogy elszúrta az életét és az egész élete a 3 gyerekről szólt (+2-t elvetetett) és lám csak milyen hálátlanok a gyerekei hát kell ez nekem...nem akarom neki mondani hogy sose lennék ilyen mint ő de mindegy.
Nekem is van 2 tesóm és örülök neki hogy ők vannak.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
Szia! Szerintem azért ne foglalkozz, mit mondanak, mert ha csak egy gyereked van, akkor meg azért szólnak be, ha visszamész dolgozni, akkor meg azért… így aztán tök mindegy, ki mit csinál, mindig vannak, akik másképp gondolják.
Én azt gondolom, nyilván a „mai gyerekek” sem mások, mint az elődeik, a legjobban az befolyásolja őket, amit otthon és a közvetlen környezetükben látnak. Ha ti arra nevelitek őket, hogy nem kell a luxus, akkor azt szokják meg, ami van. Persze azért szerintem nem árt, ha mondjuk olyan sulit néztek ki a gyereknek, ahová nem a legpuccosabbak járnak, mert lehet, hogy ott rosszul érezné magát (a mi környékünkön például – röhejes – van egy olyan iskola, ahol az osztálykirándulásokat is külföldre szervezik).
Szerintem ezek az elvárások a szülők felől jönnek tehát. Nekem jó érzés, ha időnként el tudok menni pl. a tengerpartra, és szeretem a munkámat is, illetve felmértem, mennyi gyerek felnevelésére vagyok „képes”. De tiszteletben tartom, hogy másnak mások a preferenciái. Sajnos bele kell nyugodnunk, hogy mindig lesznek olyanok, akik a saját véleményüket tartják az egyetlen „igaz útnak”, de szerencsére van lehetősége az embernek arra, hogy megválogassa a barátait, a többiekkel pedig nem kell foglalkozni.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!