A párom megbánta a 3. tervezett babánkat. Ilyenkor mit tennétek?

A férfiaknak minden egyes babát meg kell szokni. Őket nem segítik a hormonok. Nyilván neki (is) fel kell még dolgoznia ezt az új helyzetet. Én a helyedben türelmes lennék, de azért jelezném neki, hogy teljesen egyedül nem tudom ellátni a 3 gyerek teendőit, és legyen szíves ne a gyerekek előtti életét élje, hanem legyen egy kicsit többet apuka.

emellett elgondolkodnék azon, hogy mennyire vagyok nő, és mennyire hagyom őt férfinak lenni? Nem lehet, hogy azt érzi, hogy ő háttérbe szorult a gyerekek mellett? Hogy ő már senki neked, mert főállású anya vagy, és 0%-ban nő és feleség? Nemcsak a szexre gondolok, hanem a házastársi kapcsolat minden vonatkozására: akartok-e még tetszeni egymásnak? Beszéltek-e a gyerekeken és a napi rutinon kívül másról is? Érdemes lenne megtervezni, hogy 1-2 hónap múlva, ha nagyobb lesz a legkisebb, kit kértek fel pár órás segítségre, míg elmentek kettesben meginni egy kávét, sétálni stb.

Egy kisgyerek születése mindig próbakő a kapcsolatban. De nem a szakítás próbaköve kellene legyen. Nem azért vannak közös gyerekeitek, hogy egyedül neveld fel őket. A kapcsolatért küzdeni kell. Mindkettőtöknek. Hajrá!

tegnap 17:54 válasza egyszerûen nagyszerû. Tleg. Olvasd el többször, emészd meg, ami tanács benne, fogadd meg.

Még nem olvastam, amikor az alábbit leírtam egy noteszlapra. Ha már leírtam, elküldöm, többet nem mond ugyan, de talán megegy szempont, némi konkrétum.

Hmm ... Szal van 3 kicsi, meg egy nagy gyereked. Namos szereted a gyerekeket, v nem? :D

"Csak a legnagyobb gyerekkel játszik, a kicsikkel nem tud mit kezdeni ezt mondja. "

Na, ez az!

A legnagyobbal se tudott mit kezdeni, míg kicsi volt? Mert, ha vele se, akkor bizony Te is benne vagy. A papának többnyire nehezebb belejönni, mert a pici mégiscsak a mamához tartozik, a mama érzi, mi van vele ( lásd tegnap 17:54 ). Engem is a mama tanított, honnan tudni a sírásból pl, h épp mi újság. Ha már tud a baba mosolyogni, a játék könyebb.

Esetleg úgy lehet becserkészni, hogy a párodat rávezeted, hogyan idézzen elõ a gyerekben vmi sikerélményt ( psze valszeg "súgni" kell neki ), h megérezze, milyen, ha a gyereke örül. Aki azért tud "úgy" mosolyogni, nevetgélni, mert pont õ csinálta. ( Hogy más baba is? Olyankor ki a francnak jut eszébe? :D )

Aztán talán megjön a többi is. Mert az is élmény, ha rájövök, mitõl nyávog és sikerül megoldani és a sírásból nevetés lesz, v legalább elmúlik.

Mer ugye, nem azér, mer az én gyerekem, de ez a baba, gyerek a lexebb, legokosabb, legügyesebb és biztos Nobel és Oszkár-díjas államelnök és olimpiai és világbajnok lesz, de legalábbis jócsaládapa, v csládanya :D Ja, hogy ma is halálra güriztem magam a munkahelyen azért a pár koszos filérért? Ez se tart örökké, majd lesz jobb.

Ezeket persze nem "ráönteni" kell, hanem kialakítani benne.

Szal, mint tegnap 17:54 is írta, optimizmus és Mindkettőtöknek. Hajrá!

"nem tudom, hogy mitől van kifáradva, mert a java rám esik."

korábban írtad: "délkörül elmegy, legkésőbb 16kor és hajnalban jön haza." Azért az is nem semmi.

Kihívás ez neked. De a férjedet is meg lehetne interjúvolni, és azután látnánk tisztán. Alázat kell. Sok.

Gyakorold a szeretetet, ami tűr, elnéz, nem a maga javát nézi, nem erjed haragra,nem fuvalkodik fel, nem rója fel a rosszat. Isten nélkül ez nehéz, de ezért hívd segítségül Jézus nevét!